2018 ősze. A csukaszezon beindult, én meg dolgozom. Addig győzködöm magam, amíg végül kiveszek egy szabadnapot, teljesen random módon, munkahét közepén, és irány a Velencei-tó, azon belül is a Szúnyog-sziget, a kikötő. Hagyományosan ez az egyik legjobb part menti csukázóhely a tavon, nem is tudom, hány ragadozót sikerült már zsákmányolnom itt korábban. Odaérkezésemkor kellemesen borult és szélcsendes idő vár. Az egyik legjobb csukás hely, a nádfal melletti placc már foglalt, idős bácsika ül rajta, nem fogott még semmit.
Első érdeklődők
A kishalfogás nem jelent akadályt, perceken belül van elég snecim és bodorkám. A terv egyszerű: az egyik, úszós szerelést jól látható helyre bedobom, ezt a nem túl nagy kiterjedésű öböl bármely pontjáról látom, és kapás esetén legfeljebb húsz másodpercen belül odaérek. A másik bottal pedig plasztik műcsalit fogok vertikálisan mártogatni. Hamarosan repül is az úszós szerelék pár méterre a parttól – tapasztalataim szerint a csukák leginkább a függőleges betonfal tövében, a part alá húzódva leselkednek. A másik botra ötgrammos fejjel kerül rá egy sárga gumiféreg. Az első dobások eredménytelenek, ám az úszó közben eltűnt… vagy mégsem? Pár méterrel a bedobás helyétől újra felbukkan, valami erőlködik rajta, kis kivárás után bevágok. Lanyha ellenállást követően egész derekas sügér tottyan a kezembe, rövid fotózkodást követően könnyes búcsút intünk egymástól. A sügeret hamarosan egy hasonszőrű társa követi a twisteren. No, mi van már, hol vagytok, csuxok?
A bácsika közben szedelőzködik, nyilván hajnal óta kint van már. Távozását követően átsétálok a helyére, mégiscsak vonzó megdobálni a nádfal tövét… és láss csodát, második dobásra komoly ütést kapok, bevágást követően erős védekezés, de nincs esélye a másfelesforma csukának, hamarosan tarkón ragadom. Jó lesz ez.
…és ez még csak a kezdet
Bár az öböl másik végéből is látom az úszót, lassan visszasétálok, közben mártogatom a betonfal mellett a twistert. A taktika nagyon egyszerű, leengedem a fenékre a műcsalit, majd onnan emelgetem felfelé lassan, hagyom visszahullani, időnként belehúzok egy-egy erősebbet. Az egyik belehúzást követően érzem, nem vagyok egyedül – bevágást követően ismét élénk ellenállás… bár az elkövető mérete nem indokolja, nincs meg a negyven centi sem a jószág, elválunk egymástól.
Lassan visszaérek az úszós cucc mellé – dobok innen is egy párat. Nem kell sokáig várnom, újabb szép, negyvenöt centi körüli csukával gyarapodik a mai zsákmánylista, remekül akadt a twister. Utána viszont nincs több ütésem, és az úszós bot is mozdulatlan. Új taktika kell… fogom az úszós botot és elkezdem körbesétálni az öblöt, kishallal mártogatva a betonfal mellett. Ezzel a módszerrel sikerült fognom még egy retúrcsukát, majd búcsúzóul az öböl közepéről twisterrel egy újabb retúrcsukát, de közben elment az idő, ideje ebédelni.
A délutáni folytatás Velencén
Délután egy másik helyszínt terveztem kipróbálni, mégpedig az Északi-strandnál lévő betonmólót. Úgy tíz éve, 2010 körül még rendszeresen lehetett egészen komoly süllőket is fogni innen, az utóbbi években viszont sajnos nagyon visszaesett a süllőállomány, emellett a nyári melegben nem nagyon lehet horgászni a fürdőzők miatt. Ősszel viszont beállnak a csukák a beton alá, remélem, belefutok én is pár szebb jószágba. (Ezek a gondolatok persze a horgászat idején voltak érvényesek, jelenleg 2022-t írunk, szerintem összesen nincs annyi csuka a tóban, mint amennyit aznap fogtam…)
Itt azért komolyabb nehézségekbe ütközik a hal kivétele merítő nélkül, nem is kockáztatok. Kishallal mártogatva járom körül a mólót, hónom alatt a merítővel. Először itt is egy komolyabb sügér jelentkezik, aztán erőszakos balin tesz csúffá, miután méterekre elhúzza, majd garatfogával ronggyá őrölve otthagyja a csalihalamat. Utána végre csukát akasztok, de lemarad. Bosszankodásomnak a víz felőli oldalon a beton alól kirabló csuka vet véget, méghozzá a nap legszebb hala: közelebb van a két kilóhoz, mint a másfélhez.
Micsoda nap! Három méretes és három retúrcsuka, három sügér, lemaradt balin, pár rontott kapás… micsoda rablóállomány van a tónak, gondolhattam ekkor még naivan… aztán jött 2021 és pár harcsa kivételével gyakorlatilag minden ragadozó kipusztult a vízből.
További velencei twisteres-cincálós pecáról szóló beszámoló itt:
További twisteres csukázós bejegyzés, de a Fűzvölgyiről itt:
Egész decemberben terveztem, hogy elnézek egy évzáró pecára kedvenc Ipoly folyómra, aztán persze mindig más dolgom akadt. Így lett az Read more
2023 októbere óta Egyiptomban dolgozom, így már egy ideje törtem a fejem azon, hogyan tudnék rápróbálni a 120 milliós afrikai Read more
Néhány napja volt egy sikeres félnapos pecám a Fűzvölgyi-csatornán, ezen felbuzdulva újabb pontyozós-süllőzős horgászatot tervezek. Indulás előtt ránézek a telefonomon Read more
(Számomra) jelentős mérföldkőhöz érkezett a blogom, ugyanis nemrégiben elértem az ötvenezres olvasottságot. Fogalmam nincs, hogy ez sok vagy kevés, nekem Read more
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gyíkhely – Haltömegek a Duna budapesti szakaszán Kettes dévér a vonal másik Read more
Ördögh Máté
Jó élmények és csukák garmadája… sóhaj… hasonlóan érzek, csak menyhalak terén. Belőlük is milyen sok volt 2010 környékén…
András
Szerintem menyhalat még mindig jobb eséllyel zsákmányolsz a Dunából, mint csukát a Velencei-tóból… 🙁 🙁
Ördögh Máté
Ebben lehet valami. A Dunán legalábbis nagyobb a remény, miszerint talán a következő évben jobb lesz a menyhal (paduc, márna stb.) helyzet, különösen akkor, ha kiadósabb és tartósabb áradások hoznak „telepítést” a mellékvizekből (is). A Velencei-tó sajnos sokkal inkább magára van/lesz utalva.
András
Velencei-tó: a következő legalább 2-3 évben csak ponty és ezüstkárász, kész. Esetleg bodorka, sneci, vörösszárnyú és kisdévér még melléjük. Semmi mást nem lehet fogni.