Többször előfordult, hogy twisterrel pontyot fogtam, ezek a halak többségében ki is jöttek. Igaz, talán nem kellene ezen annyira csodálkoznom, a fenéken lassan cincálgatott féregszerű valami majdnem az összes hazai halfajunk számára táplálékot jelenthet. Ami talán még meglepőbb, hogy kishallal is akasztottam már pár pontyot, főleg a Velencei-tavon, ezek viszont sajnos jellemzően megtéptek; a fenekező boton húszas előkével felkínált apró bodorkás felszerelés a bot merevsége miatt nem feltétlenül optimális ötkilós vagy nagyobb ponty fárasztásához.
Egyik nyári este munka után úgy döntöttem, rángatom egy kicsit a twistert az egyik kedvenc (volt…) süllős helyemen, az Északi-strand melletti betonmólónál. Ezúttal elkísért kedves párom is, így volt, aki dokumentálja az eseményeket…
Eseménytelen kora esti órák…
Alkonyatig nem történt semmi. Utána sorra jöttek a süllős ütések, de jellemzően sajnos nagyon apró tüskéshátúak vágtak rá a szokásos teniszlabdasárga twisterre. Aztán egyszer csak akasztottam egy szebb, negyven centi körüli süllőt, fel is jött a felszínre, ott viszont pechemre leakadt. Mérges voltam, pláne, hogy utána be is szakadtam. Régebben betonból készült virágládák díszítették a mólót, aztán vélhetően részeg, magukat erősnek képzelő emberek sorban bedöntötték a díszes betonládákat a vízbe. Vagy talán süllőtartást akartak kialakítani… mindegy is, lényeg, hogy nagyjából lehetett sejteni, merre vannak ezek az akadók, mégis sikerült kétszer beszakadnom.
…amelyek aztán vérpontyba torkolltak
Aztán kiértem a móló elejére, a nyílt víz felőli oldalra. Itt van egy pont, ahol régebben több csukát is fogtam, valamiért azt az egy-két négyzetmétert nagyon szeretik, ezért letáboroztam ott pár percre, közben a helyi erőkkel beszélgettem, akik szokás szerint semmit nem fogtak. A beszélgetés alatt lassan húzogattam a gumiférget… aztán egyszer csak elakadásszerű kapás, bevágok, a bot karikában, a hal lehúz pár méter zsinórt, mi ez, talán egy vaksi balin?
A keményen küzdő hal bemenekült a betonmóló alá, én meg kétségbeesettem nyúltam utána a bottal, nehogy hozzádörzsölje valamihez. Egy-két perc múlva sikerült felhúznom, ekkor láttuk meg azt, amit addig csak sejtettem: ismét egy velencei vérponty tréfált meg. Az amúgy alapértelmezetten pontyozó (és amúgy aznap addig semmit nem fogó) szomszéd pecás sietett a segítségemre, és megmerítette a halat. A twister a bő másfeles tőponty szájánál, de kívül akadt.
Több hasonló történet is megesett velem, de csak két alkalommal sikerült fényképesen dokumentálni a történéseket. Fogtam a tóban kiló körüli ezüstkárászokat is, igaz, azokat jóval kisebb, sügerező méretű twisterrel, de azokról sajnos nincs fotóm.
További „vérponty”-fogásról szóló beszámoló itt:
Vélemény, hozzászólás?