Van az úgy, hogy a balszerencséből, rosszul indult horgászatból valami egészen különleges kerekedik ki. 2022 szeptemberének első napjaiban csukázást terveztem Soltra, a zsilip alatti szakaszra. Van itt egy kis zug, ahol remekül el lehet bújni a világ elől, fák takarásában, csöndes erdei szakaszon lehet horgászni, egyszemélyes placcon. Az ilyen helyeket nekem találták ki. Hajnali négykor keltem, hogy még sötétben kiérjek a kiszemelt vízpartra, ez sikerült is. Nagy bánatomra ugyanakkor sátrakból kiszűrődő horkolással néhány álmos horgásztárs fogadott a helyszínen, így kénytelen voltam más pecahely után nézni.
Bemelegítés
A múltkor Dunavecsénél pergettem a zsilip környékén, eközben láttam, hogy egy fiatal pecás a barátnőjével fogott ott kicsit feljebb egy szebb pontyot. Eszembe jutott most ez a jelenet, és eldöntöttem, hogy ha már a csukás hely foglalt, akkor itt próbálok majd békéshalazni, legalább az egyik bottal. Szerencsére viszonylag még jó időben, napfelkelte előtt odaértem a kettes számú kiszemelt helyre, ami üres volt. Összeraktam egy medium feedert és már dobtam is be, majd elkezdtem kishalakra vadászni egy rövid spiccbottal, hogy a csukázót is be tudjam vetni. Kishal azonban nem nagyon jött, nagy kínok árán fogtam két snecit. Közben a feederen kapás volt, egy harmincdekás dévér jelentkezett a csemegekukoricára, melyet nem sokkal később ikertestvére követett.
Ezt követően sajnos előkerültek a kisebb karikakeszegek, melyeknek az a specialitása, hogy elképesztő tehetséggel képesek körbecsipegetni a kukoricaszemet anélkül, hogy rendes kapást produkálnána. Így persze képtelenség megfogni őket, a csalit viszont eltüntetik. Rövid tanakodás után felraktam három szem csontit a kukorica helyett, instant-karma törpeharcsa volt a büntetésem. Mit lehetne még tenni…? Mintha lenne nálam valami félig összeaszott, töppedt üveges kukorica… de nem, otthon maradt… áhh, pellet. A vödrömben kotorászva akadt kezembe egy kisebb tégely ananászos pellet, meg valami tutti-fruttis társa. Nosza, próbáljuk ki, ezt nem nagyon eszi a törpe, a karikák meg aztán csipegethetik…
Örömpeca reménye a csatornán
Közben szép kapás a fenekező rablós boton – akasztást követően rövid küzdelem után bevitte a susnyásba a hal a szereléket, és azzal a lendülettel fel is akasztotta, majd ügyesen letépte magát. Remek. Bosszankodva dobtam újra, mert amúgy is kevés csalihal állt rendelkezésemre.
Erőteljes kapás a feederen – kifejezetten szép karikakeszeget sikerült fognom a pellettel. Nocsak… Felélénkülve dobtam vissza a szereléket, a bot rögtön kapást jelzett, ahogy elhelyeztem a bottartón. Bevágás, valami nehéz vergődik a horgon, mi ez? Talán balin kapta el a süllyedő csalit? Nem – egy ritka szép vörösszárnyú keszeg csapott le a fehér-sárga gömböcskére. A szépséges jószág negyvenkét dekásnak bizonyult, talán gyerekoromban fogtam utoljára ekkorákat a Balatonon, a füredi hajókikötő kétméteres, türkizszínű, hínáros vizében.
Derűs hangulatú lógatás…
Alapos dokumentálást követően – a jól sikerült peca érzésének immáron teljes bizonyosságával – dobtam újra a végszereléket, ahol pár derekas dévért és karikát követően ismét komoly ellenállásba ütköztem. Kispontyra gyanakodtam, de egy óriási ezüstkárász volt a tettes – a digitális mérleg 1.04 kilót jelzett méréskor.
Ám ezzel még nem volt vége a napnak. Újabb kapás a rablózón, az elkövetője ismét leverte magát, ezért kivettem a botot és mérgesen elkezdtem dobálgatni a pergetőcuccal. Úgy a második-harmadik dobásra a parttól pár centire leverte egy kis kaszakő bugylicsuka a lila gumihalat, gyors fotót követően ment is vissza a kis jószág, ám közben ismét szép, hajlítós kapás jelentkezett a feederen.
Bevágást követően ezúttal biztos voltam abban, hogy pontyot akasztottam, az oldalra húzás ereje és ténye legalábbis mindenképpen erre engedett következtetni. Aztán amikor megláttam…! Azt a pillanatot… mintha a Dunán lennék és jászt fognék… ez a hal még jásznak sem lenne utolsó, de ez nem jászkeszeg, hanem egy óriási, aranypikkelyű, égővörös uszonyú vörösszárnyú! Azt hiszem, hetekig búskomor lettem volna, ha kiakad a horog, de szerencsére sikerült megmeríteni (aztán a merítőben viszont valóban kiakadt a horog – csalitüskés horognál ez valamiért gyakran előfordul nálam). Némi kerekítéssel hetvendekásnak bizonyult mérlegeléskor a szépséges hal.
Új rekord születik
Micsoda példány! Természetesen semmi érdemem nincs, ugyanúgy jöhetett volna húszdekás dévér helyette, ettől függetlenül egészen különleges érzés egy ekkora halat megfogni. Nem is tudom, mihez hasonlítsam – elcserélném egy tízkilós pontyra? Nincs az az isten. Húszkilósra? Bármekkorára? Nem hinném… Nyilván lehetne fokozni az élményt, pergetve, legyezve biztos sportszerűbb lenne a megfogása – nekem azonban így is örök élmény marad. Csak a vadvíz!
Lezárás
A történet annyiból némileg ironikus, hogy a fogást megelőző hetekben írtam valamelyik Facebook-csoportban arról, hogy idén a halaim elsöprő többségét az alábbi csalik valamelyikével fogtam: csonti, csemegekukorica vagy sneci, és mekkora marhaság ez a sok parasztvakítás a banános-rájás-kakukkos pelletekkel. Aztán most egy darabig csöndben maradok csaliügyben, azt hiszem… Kétségívül szelektál a csalitüskén kínált pellet, azt legalábbis elmondhatjuk.
Vélemény, hozzászólás?