Minden idők legsúlyosabb aszálya sújtja az országot. 2022 nyarán megtanultuk, milyen az, amikor százszámra tűnnek el a kisebb tavak, holtágak; megtanultuk, milyen érzés minden nap azzal szembesülni, hogy ma is újabb folyón dőlt meg az alacsony vízállás valaha mért negatív rekordja. Aztán kezdenek jönni a biztató hírek… hatalmas zivatarlánc közeleg, napokig esni fog… annyi eső jöhet, ami máskor egy hónapos csapadékmennyiségnek felel meg…
Bátraké a szerencse?
…de azért csak kéne pecázni menni valamikor. Pénteki nap. A negyvenfokos fülledt időt felváltja a vihar. De milyen vihar! Csapkodnak a villámok, özönvízszerű pusztítás. A Székesfehérvár-Budapest vasútvonalon kidőlt fa zuhan a sínekre, a vasúti közlekedés bemondja az unalmast. Az augusztus huszadikai rendezvények sorsa bizonytalan. Aztán jön a szombat, augusztus huszadika. Délelőtt esik… lefújják a tűzijátékot… aztán kitisztul az ég. Nézem az előrejelzéseket, esőt mondanak… de nem jön… Egészen éjszakáig. Én meg nem mentem pecázni… Basszus. Eljön a vasárnap… nem esik… ebédelünk… továbbra is mondja a csapadékot… na, elegem van, nem vagyok cukorból, pecára fel. Irány a Fűzvölgyi.
Hát nagyon nem.
Szárazak az utak, amikor elindulok. Aztán az autópályán elkezd szemerkélni… majd egyre jobban zuhog. Nem érdekel, nem fordulok vissza, majd bedobok két fenekező rablós cuccot és a kocsiból lesem, ha minden kötél szakad. Dunavecsei zsilip, gyors és eredményes kishalfogás, süllőre fel. Nincs érdeklődő. Érkezik egy pergető kolléga, ütése sincs. Közben még szemtanúja vagyok, ahogyan egy jobb sorsra érdemes, nyolc-tízkilós döglött pontyot hoz le a víz baljós előjelként, aztán elakad a tetem a zsilipnél. Valaki biztos megint büszkén pózolt a visszaengedett jószággal, remélem, sebfertőtlenítő is volt nála…
Váltok mártogatásra, keresem a halat. A zsilip betonfalától nem messze szöszmötölős kapás, apró, de folyamatos rángatások. Egy idő után bevágok, élénk ellenállás, feljön, átlagos csatornacsuka – de nekem süllőre kalibrált huszonkettes monofil zsinórom van, mire „leér” a gondolat, már vitte is az előkémet. Zuhogó esőben újraszerelés, wolframelőke…. Próbálom ugyanott, semmi. Próbálom máshova dobva, semmi. Na, ebből elég, nézzük meg a dunavecsei híd környékét.
A büntetés nem marad el
A dunavecsei híd előtti út rafinált. Aszfaltozottként indul, aztán átvált kaviccsal kevert földúttá, míg végül a híd előtt már egészen poros, esőben ingoványos. Az én kocsim meg nem egészen kompatibilis ezzel, lapos testű sedan a lelkem, de bizalmam ettől függetlenül töretlen. Száraz időben kőkeményre döngölt, birkabogyóval tarkított útról beszélünk, elképzeléseim szerint legfeljebb 3-5 centi mély keréknyomot hagyok majd, ahogyan elegánsan suhanok a víz felé. Az elképzelés be is jön, viszonylag gond nélkül teszem meg az utat az utolsó húsz métert leszámítva, ahol is megcsúszom és az út menti napraforgós szélében találom magamat. A kocsi félkerékig sárban… hátul is, az egész bal oldala a járgánynak. Sebaj, keresek valamit és a kerék alá rakom, gondolom naivan, de nem találok semmit. Pár száraz akácág minden, félujjnyi tüskékkel, ezt azért nem raknám a gumi alá. Gyors telefon közelben lakó ismerősnek, ő is körbetelefonál, de vagy nem érnek rá, vagy már ittak és vezetésképtelenek…
Az eső vigasztalanul zuhog. Kezdek nem örülni, le fogok merülni, nincs nálam töltő. Végül kihívok egy autómentőt, nincs jobb ötletem… aki még rá is tesz egy lapáttal, riogat, hogy ő sem fog tudni kijönni, ő is beragad, traktort kell hívni, ja, de azok már ilyenkor nincsenek kint. Nem finom. Kínomban már azon gondolkoztam, hogy a halőröktől kérek segítséget, aztán szerencsére befut az autómentő, aki rövid úton kirángat, majd harminc-negyvennel megindul, úgy, hogy én menetiránynak háttal ülök a kocsiban. Az autó hat-nyolc méteres kilengéseket tesz, konkrétan halálfélelmem van, nincs befolyásom az eseményekre, reflexszerűen fékezek, amiért még jól le is üvölti a fejemet az autómentős. Végül kiérünk az aszfaltozott részre, kérdem, mivel tartozom: negyvenötezer… húzós, de ki vagyok szolgáltatva és örülök, hogy egyáltalán kijutottam. Persze nem hordok magamnál ennyi pénzt pecához, még egy bankautomatát is meg kell látogatnunk.
Maradtam volna otthon. A tanulságok számosak, de talán ideje beruházni valami sárálló játszós autóra…
Vélemény, hozzászólás?