Annak ellenére, hogy igazán nagy halat egész évben nem fogtam, saját szemszögemből kifejezetten jó horgászévet tudhatok magaménak. 2022 a csatornahorgászat bűvöletében telt; a Fűzvölgyi-csatorna rejtélyes lakóit abuzáltam gyakorlatilag egész évben. Visszanézve a fényképeket, annyi élmény ért ebben az évben, hogy úgy döntöttem: az éves összefoglalót két részletben tárom a nagyérdemű elé. A mostani rész az év első, márciustól júniusig terjedő felét taglalja.
Márciusi kezdetek
Márciusban már nagyon viszketett a tenyerem valami értelmezhető horgásztevékenység után. Ahogyan azt az elmúlt években megszokhattuk, a langyos-taknyos december és január után elhúzódó telet kaptunk. Minden év márciusában részemről jogosnak érzett elvárás, hogy a hónap első napjától kezdve jó idő legyen, zabáljanak a keszegek – a szomorú valóság viszont az, hogy erre gyakran áprilisig várni kell. Nem volt ez máshogy kedvenc csatornámon sem 2022-ben.
A Fűzvölgyivel 2021-ben kötöttem szorosabb ismeretséget, majd – úgy érzem – barátságot. Nem csoda, hogy idén márciusban már kint ültem a szalki zsilip alatti részen, és lelkesen lestem a tavaszi keszegeket. Sejthető, hogy gyakorlatilag semmit nem fogtam, csupán néhány csalihal méretű vörösszárnyú és pár kerekfejű géb tette tiszteletét. A víz még nagyon hideg volt, elképzelhető persze, hogy éjszaka már mozgott valami, de arra nem próbáltam rá.
Áprilisi folytatás
A következő fejezet már április elején nyílt meg. A dunavecsei híd közelében táboroztam le pár alkalommal, és az ordenáré szél ellenére egészen jól sikerült horgászatokban volt részem. Nemrég lehetett telepítés, ugyanis három egymást követő horgászat alkalmával először négy, aztán kettő, majd legvégén nulla darab másfeles-kettes pontyot sikerült fognom pickerrel és feederrel. Persze a törpék már felébredtek ekkorra, így, ha csontival csaliztam, hamarosan már rángatták is a spiccet. A pontyokat csemegekukoricával és pellettel fogtam.
Beesett pár szebb keszegféle, egy kifejezetten szép tavaszi bodorka és egy meglepetés-naphal is. Utóbbit elhozhattam volna a kerti tóba, de mire eszembe jutott, már sajnos visszaengedtem. Ezek a horgászatok elég jó hangulatban teltek, szerencsére ezen a szakaszon elég kevesen járnak, úgyhogy költői magányban tölthettem el azt az alkalmanként pár órát a parton. Esténként a helyi juhász mögöttem terelgette a nyájat, felettem bíbic jajongott, a spiccet meg rendszeres időközönként szépen görbítették az uszonyosok. Békés, nyugodt pecák voltak, nagyon kellettek már a hosszúra nyúlt tél után.
Májusi haltalanság
Utána persze a viszonylag hirtelen jött felmelegedés elvette a halak étvágyát, a keszegfélék elmentek ívni, a telepített egyenpontyok gyorsan elfogytak, a csukák meg még nem ettek. Az így támadt vákuumot egy solti zsilip alatti vegyes pecával szándékoztam betölteni, melynek során egy békés halas, illetve egy rablózós bottal vallattam a vizet. Az oldalirányba, a part közelébe bedobott kishalas szerelékre érdekes, beengedős kapás jelentkezett.
Némi, izgalmakban bővelkedő várakozást követően bevágtam; éreztem, hogy húzok valami nehezet. Nos, így sikerült megfognom életem első mocsári teknősét… Nagyon sajnáltam szegény jószágot, remélem, nem esett komolyabb baja. Pár szebb, kiló körüli ezüstkárász köszönt be aznap, meg az elmaradhatatlan törpeharcsákból jött pár derekasabb példány még.
Ezen a bizonyos felemásra sikerült pecán örökítettem meg (telefonnal, pocsék minőségben) a felkelő Holdat. Élőben gyönyörű volt, ahogyan a Nap visszatükrözött sugarai végigsimogatták a part mellett húzódó fák koronáját a sejtelmes sötétségben. (Halat nyilván persze ezért nem fogtam, jobb a borult éjszakai égbolt.)
Május végi süllőfogás
Valahogy nem volt az igazi, nem találtam a normálisabb halakat. Kutattam a fejemben a megoldás után, végül arra jutottam, hogy az enyhén zavaros vízben megnézem a szalkszentmártoni zsilip alatti szakaszt. A kiszemelt időpontban nagy meglepetésemre egy teljes horgászversenyt találtam a vízparton, mit ne mondjak, tömegpeca-fóbiámnak nem tett valami jót a látvány. Ha már ott voltam, rápróbáltam a ragadozókra a zsilip alatti gyors, akkor meglehetősen zavaros vízben.
Láss csodát: a lassan cincáltatott kishaldarabra óvatos kapást követően egy gyönyörű színezetű, feketés hátú, igazi csatornasüllő jelentkezett. A digitális mérleg 1.25 kilogrammot, a colstok pedig 46 centit mutatott, nem egy hatalmas állat, de nagyon örültem neki. Nem gondoltam volna, hogy fényes nappal ilyen szép süllőt fogok ott, inkább sügereket, balinokat sejtettem azon a szakaszon. Sajnos, több nem jelentkezett aznap, pedig türelemmel vártam egészen késő délutánig.
Júniusi rablózgatások
A szép süllő felvillanyozott, annyira, hogy utána hetekig csak a tüskéshátúakat kergettem. Legközelebbi utam a szalkszentmártoni zsiliphez viszont gyors pofára eséssel ért véget: közvetlenül a zsilip alatti szakaszon csapatnyi tinédzser fürdőzött, ordítozott és fröcskölte egymást, egy jóérzésű süllő kilométerekre menekül ilyenkor… Kínomban jóval lejjebb táboroztam le, közben némileg összekarcolva a kocsimat a szűk erdei ösvényen, persze semmi érdemlegeset nem fogtam egy kilométerrel lejjebb sem.
Következő alkalommal így a dunavecsei zsilipnél próbálkoztam, esős, borús időben. A zsilip előtt feltorlódott zöldség alól, valamint a ráfolyó oldalról némi meglepetésemre több, 70-90 deka közötti süllő, néhány tenyeres sügér és persze pár levakarhatatlan törpeharcsa is előkerült. Finom, alig észrevehető kapásokkal jelentkeztek a tüskéshátúak a csaliként kínált taposott küszre (a nyavalyás törpék bezzeg bátran rángatták a kishaltetemeket, gyakran fémtisztára lopva a horgot).
Az a kevés helyi horgász, akivel találkoztam, elégedetlenül morgott a szerintük nem kielégítő mértékű telepítés miatt. Engem teljesen hidegen hagytak ekkortájt a másfél kilós telepített nyomoroncok, nagyon jól elvoltam a rablóhalakkal, a sporikat viszont valamiért nem érdekelték a süllők. Vagy az volt a baj, hogy ragadozóra ősszel „kell” szerintük horgászni? Nem tudom.
Első félév
Összességében nem lehetett okom panaszra, majdnem minden alkalommal fogtam valami értelmezhető jószágot a csatornából. Ekkor még nem sejthettem, hogy a második félév alaposan megemeli a tétet, és rengeteg szép hal és élmény vár még rám 2022 hátralévő hónapjaiban…
(folytatása következik a második félév eseményeivel)
Antal Sándor
Gratulálok ehhez a bloghoz, vagy tudom is én mi ez.
Minden esetre van benne munka az látszik, még ha fogás szerény is, mint bármelyik vad vízen általában.
A lényeg úgysem a fogás és ez látszik.
András
Hát… köszönöm. Igen, ez egy blog, ajánlom a többi bejegyzést is! A 2022-es csatornahorgászat második felében pedig ígérem, több hal lesz… 😉
Mosoni Horgász
Nincs okod panaszra, szép halak, élmények, a természet közelsége, mind-mind megélt csodás pillanat. Az év eleje ilyen, hullámzó, néha belenyúl az ember, néha pedig.lukra fut. Ilyen ez a filmszakma….
Csaba
András
No igen, elég rapszodikusra sikerült az év első fele. Valóban nincs okom panaszra, én így is jól éreztem magam. A második félévben pedig a halak is előkerültek 😉