Előző cikkemben hosszasan fejtegettem az akvárium kialakítására vonatkozó nézeteimet. A folytatásban szó lesz az etetésről és a helyigényről, valamint még egy kicsit az akvárium berendezéséről – ezúttal egy általam kitűnőnek tartott példával illusztrálva. (Terjedelmi és tagolási okok miatt végül úgy döntöttem, hogy az ivadéknevelésről és a szaporodásról egy harmadik, külön bejegyzést írok).
Következzen egy jó példa a berendezésre
Ördögh Máté barátom neve szinte minden bejegyzésemben előkerül valamilyen kontextusban – nem csoda, horgászatban és akvarisztikában is „egy húron pendülünk”. Az alábbiakban bemutatom az általa korábban üzemeltetett (sajnos, Máté azóta kontinenst váltott…), nagyjából 700 literes Malawi akvárium berendezését. Szerintem ez az akvárium közelíti meg legjobban azt, ahogyan ennek a műfajnak ki kellene néznie.
Jól látható, hogy az akvárium két sarkában egy nagyobb, illetve kisebb kőrakás található, kellően elszeparálva a territóriumokat. A medence jelentősen túltelepített, illetve a kőrakásokban túlélő utódok miatt jelentős a „természetes” szaporulat is. A túltelepítés és az akvárium nagyobb mérete miatt az agresszió megoszlik, a domináns hímek csekély eséllyel tudnak kipécézni és agyonverni egy gyengébb példányt. (Az agresszióról lásd a folytatást lejjebb). Középen „senki földje” húzódik, a szemnek kellemes látvány a természetes elrendezésmód, mesterkéltségnek nyoma sincs.
Pedig nincs titok…
Megfelelően táplált, szép színezetű, egészséges halakat láthatunk a felvételeken. A kövek a Dunából származnak, a halak jelentős része saját szaporulat. A szűrés oldalpolcos cseh emelős saját készítésű/készíttetett megoldás. Az egyetlen dolog, amibe talán bele lehetne kötni az akvárium kapcsán, az a viszonylag gyengébb megvilágítás. Mint írtam valamelyik korábbi bejegyzésemben is – a Malawi-tavi afrikai sügerek, Mbunák tartása nem atomfizika, mégis nehéz ilyen magas fokon művelni ennyire egyszerű alapanyagokból.
Nyilván nem tisztem beleszólni abba, hogy ki, milyen akváriumot hogyan rendez be, de a „rózsaszín kavics/koponya/hajóroncs/korallutánzat”-vonalhoz képest (ld. még: vizuális környezetszennyezés) szerintem jól látható az esztétikai szupremácia…
Még egy kicsit a helyigényről
Nehéz kérdés ez. Alapvetően nem jó, ha arányaiban kevés halat tartunk az akváriumban (agresszió, félénkség stb.), ugyanakkor a halainknak tágas akváriumra és tiszta vízre van szüksége. A „Mbuna”-csoport sem homogén a méreteket tekintve:
- léteznek úgynevezett „törpe” Mbunák, ilyen pl. a Chindongo saulosi és különösen a Chindongo demasoni. Ezeket a fajokat kisebb akváriumokban (250-300 liter) is sikeresen tarthatjuk és tenyészthetjük. Különösen javasolt ezeket a halakat nagyobb egyedszámban, más fajok zavaró jelenléte nélkül tartani „egyfajos” akváriumokban, rendkívül látványos végeredményt kaphatunk.
- A második csoportba tartoznak az átlagos méretet elérő Mbuna-sügerek, mint pl. a közkedvelt Labidochromis caeruleus „Yellow”, a Magyarországon kereskedelmi forgalomban beszerezhető Melanochromis-fajok (jellemzően az auratus és a cyaneorhabdos „Maingano”). Nekik 300-350 liter alatt nem javaslok végleges otthont.
- Végül vannak kifejezetten nagyobb méreteket elérő Malawi mbunák is, ilyenek a Metriaclima-jellegű halak (rot-rot, mindenféle zebra), a Ps. crabro, a Ch. socolofi stb. Ezeknek a halaknak 400 liternyi térfogat alatt nem igazán tudunk megfelelő medencét kialakítani.
Agresszió és társítás
Alapvetés: halaink agresszívek. Aki azt mondja, hogy ez vagy az a Malawi sügérfaj nem agresszív, az nem mond igazat vagy legalábbis téved. A legtöbb „mbuna” domináns hímje kegyetlenül űzi-hajtja, gyakran pusztulásig üldözi vagy halálra csipkedi a gyengébb hímeket, ha teheti. Volt olyan, hogy nyolc, alapvetően békésnek mondott Labidochromis caeruleus „Yellow” évekig békésen megfért egymás mellett nálam, majd a vezérhím kvázi megőrült, és néhány héten belül módszeresen egyenként levadászta a többi hímet.
Hímek és nőstények aránya
Régebben mindig úgy vásároltam halat, hogy két hímre négy vagy hat nőstényt vettem, aminek rendszeresen az lett a következménye, hogy heteken belül gyakran csak egy hímem maradt. Az utóbbi években törekszem arra, hogy azonos számú hímet és nőstényt szerezzek be (három-három vagy négy-négy általában), ez sokkal jobban működik a gyakorlatban, megoszlik a fenyegetettség. Fajok között ritkább a komolyabb összetűzés, inkább az azonos fajok egyedei esnek egymásnak.
Az agresszió következményeinek a csökkentése számos módon lehetséges. Egyik, hogy igyekszünk az akváriumot túltelepíteni, és az ebből adódó jelentős vízterhelést gyakori vízcserékkel és erős szűréssel kompenzálni. Ez a megoldás működik, és a végeredmény látványos. Másrészt, igyekezzünk minél több búvóhelyet biztosítani a halaknak (utalnék előző bejegyzésemre és a kövek kiemelt fontosságára). Az elrejtőzés lehetősége mellett jelentős előnyt jelent, ha a kövekből vizuális akadályokat képezünk (magasabb, nagyobb sziklák függőlegesen elhelyezve). Ezek természetes territóriumhatár-kijelölőként is működnek.
Etetés
Mint ahogyan arra már az előző részekben utaltam, halaink alapvetően algát, moszatot és apró gerincteleneket, néha planktont fogyasztanak természetes élőhelyükön. Ebből következően valami hasonlót kéne utánoznunk halaink egészsége érdekében azok táplálása során. Fontos tudni, hogy a Malawi-tavi halak hajlamosak a látványos kajakoldulásra, de az eltúlzott mennyiségű táplálék könnyen egy végzetes betegséghez, az úgynevezett „Malawi bloat”-hoz vezethet. Ennek következtében halaink emésztőrendszere nem tud megküzdeni a rengeteg táplálékkal, ami gyakran egészen groteszk módon felfújódott, majd az esetek többségében elpusztult sügereket eredményez. Megfigyelésem szerint vannak fajok, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem (pl. Chindongo socolofi) hajlamosak megbetegedni, míg más fajok (különösen a Ch. saulosi és a demasoni) igen könnyen felpuffadnak.
Mit adok a halaimnak?
A megoldás szerintem a megfelelő minőségű táplálék és az inkább többszöri, de egy alkalommal kevesebb eleség etetése. Nálam a sügerek alapvetően kétfélét kapnak: pelletek, száraz-eleségek mellett fagyasztott artémia és cyclops (apró, nagyobb mennyiségben lefagyasztott, boltban kapható vízi rákocskák) szerepel az étlapon. A gyári haleleségeket nem nevesíteném (van elég szabad reklámfelület kétoldalt a blogon, tessenek kibérelni, muhaha), de némi utánajárással könnyen kideríthető, melyek az ajánlott márkák és típusok. A fagyasztott eleséget csak kiegészítésként adom, megfigyelésem szerint az ikraképződésnek, ezáltal a szaporodásnak jót tesz a rendszeres, kisebb mennyiségű állati eredetű táplálék. Cyclops-ot az ivadékoknak szoktam adni (a porrá tört felnőttsügér-táp mellé), úgy 2-3 centis korukig, aztán áttérnek ők is artémiára.
Vigyázzunk a szomszédokkal
Alapszabály, hogy halaink inkább kapjanak egy kicsit kevesebbet, mintsem többet. Jellemző „halálok”, ha valamelyik hobbitársunk nyaralni megy, és halainak etetését családtagra vagy szomszédra bízza. Szigorú utasítások (és azok betartásának…) híján a legtöbb „beugró” haletető hajlamos puszta jóindulatból extrém módon túletetni a sügereket, bedőlve a mesterfokra fejlesztett kajakoldulásnak. Ennek szinte automatikus következménye az általános halpusztulás és a „berobbant” víz. Szóval, csak óvatosan.
Vége a második résznek, de…
…akit érdekel a téma, tervezek egy harmadik, befejező részt is, ahol az ivadéknevelésről és a szaporodásról lesz szó.
Képek: Ördögh Máté (a mintaakvárium és lakói) + saját
Buzás jános
Sokat tanulok az irásaidból
András
Köszönöm szépen a pozitív visszajelzést! 🙂