Biztos vagyok benne, hogy megosztó az alábbi téma, de rengeteg furcsa és többségében szomorú élményem van a hazai akvarisztika helyzetével és a „kedves” állattartóknak, díszhal-tulajdonosoknak a hobbihoz való hozzáállásával kapcsolatban. Következzen egy rövid elmélkedés a felelős állattartásról, az internetes utánajárás szerepéről és a halkoldulásról. Tudom, hogy a fenti fogalmak között elsőre nem látszik az összefüggés, de lesz értelme, ígérem.
Bevezetés
Főleg az afrikai Malawi-tóból származó sügereket tartok és „tenyésztek” (ami persze nem egyenlő a valódi tenyésztés, nemesítés stb. fogalmával), jelenleg épp tizenkét akváriumban. Ahogyan az várható normális körülmények között, a sügerek szaporodnak; az ivadékokat el szoktam venni a fejlett ivadékgondozásukról híres, anyai szájköltő halaktól, majd külön akváriumokban felnevelem őket. A szaporulat egy részét – amint elérik a 7-8 centiméteres testhosszúságot – visszahelyezem szüleik akváriumába, de ez helyhiány miatt a végtelenségig nem folytatható. A fennmaradó kishalakat ezért időről időre meghirdetem és eladom. Nem kell vagyonokra gondolni, szerintem az éves etetési költségüket sem fedezi az a kevéske pénz, ami ilyen módon becsorog a „kasszába”. Leginkább az ivadéknevelés öröméért művelem az egészet, hasznom egyáltalán nincs rajta, sőt.
Sügérgyár
Korábban, úgy 2006 és 2012 között is rengeteg kishalat neveltem fel, olyan fajokat is, amelyek ma Magyarországon már egyáltalán nem szerezhetők be. Ekkoriban egyáltalán nem okozott gondot, ha akár több száz eladó ivadékom állt „raktáron”: meghirdetést követően általában napokon belül elfogyott a készlet, a halakat pedig rendre hozzáértő akvaristák vették meg, esetleg cserélték el velem más fajokra.
Mára a helyzet gyökeresen megváltozott, és sajnos, nem előnyére. Először is, a világgazdaság jelenlegi helyzetében a megnövekedett energiaárak miatt a kishalak – csúnyán fogalmazva – előállítási költsége sokszorosára nőtt. Az etetésük sem lett olcsóbb, sőt.
Ehhez képest egészen elképesztő, amit az elmúlt években a kishalak eladásakor tapasztalni vagyok kénytelen. Egyrészt, meglepő a tájékozatlanság valódi mértéke (egy olyan korban, amikor két kattintással bármire rákereshetünk, bármit megtudhatunk) másrészt hihetetlen pitiáner emberekkel sikerül néha összefutnom.
A magyar akvarista (?) tájékozatlan
Álljon itt néhány gyakorlati példa szemléltetésként. (Az alábbi példákat pusztán ez elmúlt egy hónap „terméséből” válogattam össze).
Első vásárló. Kedves, udvarias srác a barátnőjével, megtetszettek neki a hirdetésben szereplő képek, venne húsz darab hétcentis fiatal felnőtt Pseudotropheus elongatus-t. (Oké, tudom, Chindongo, de még nem álltam át az új névre). Rutinból már rákérdezek: hány literes akváriumba lesznek? Kétszázötven. Hümmögök, határeset, de végtére is működhet. A megbeszélt időpontban eljönnek, megtörténik a hal-átadás. A srác búcsúzóul még megkérdezi: én amúgy szoktam fűteni az akváriumaimat? Mert náluk napközben lekapcsolják a fűtést… Kérdezem, mégis, hány fok van akkor a halak tárolására szolgáló helyiségben? Válasz: tizenhárom… A lelkére kötöm, hogy egy alsó hangon 250 wattos fűtőt azért pattintsanak már bele az akváriumba, de minél előbb. Csak bízni tudok benne, hogy sikerült.
Második vásárló. Kirakom a közösségi médiába a hirdetést és a fényképeket, Neolamprologus brichardikat kínálok. Ír az emberünk, érdekelnék a halak. Váltunk pár szót, majd jön a kérdés: „És ők amúgy mikor fognak majd kiszínesedni?” (Nem sügerekkel foglalkozó olvasóknak: a Neolamprologus brichardi, magyarul porcelánsügér pont az elegáns, fátyolszerűen maga után húzott, meghosszabbodott farokúszójáról, valamint finom, porcelánfehéres-sárgás megjelenéséről híres, no meg a kolóniaalkotó képességéről. NEM színesedik ki…). Némileg ingerülten válaszolom neki, hogy talán keressen rá vásárlás előtt, zavarba jön, elköszön, nem ír többet. Talán nem is baj.
Harmadik vásárló. Hangos, magabiztos srác, venne Pseudotropheus elongatust, megtetszettek neki a képek a hirdetésben (visszatérő momentum…). Hány literes akváriumba? Kétszáz. Hmm, és mennyi kéne? Négy darab, de csak hím, mert neki azok tetszenek. Aztán kiderül, hogy vitorlások és tetrák közé szánja a kedves vevő az ezekhez képest vadállatnak minősülő, teljesen eltérő igényű és táplálkozású hím elongatusokat. Felhívom figyelmét, hogy ez így nem fog működni, nem hallgat rám, magabiztos, „a Tetra is sügérféle”, írja. Vonakodva, jobb meggyőződésem ellenére eladom neki a halakat. Nem kellett volna. Nem telik bele két hét, már látom a hirdetést a közösségi médiában, felrakta eladni a négy kis elongatusomat, azzal a szöveggel, hogy „valószínűleg” 2 hím, 2 nőstény… (Nem, barátom, gyönyörű, egészséges, kiszínesedett fiatal hímeket kaptál a pénzedért – ahogy kérted). Ha rákérdeznék, még valószínűleg ő lenne felháborodva, hogy „nem olyan színesek a halak, mint a képeken, amiket felraktam”, ergo nyilván még én vertem át.
Tanulság?
Az Internet elsődleges funkciója egy ideális világban az lenne, hogy az emberiség által felhalmozott ismeretek gyorsan és ingyenesen hozzáférhetőek legyenek mindenki számára (és nem az, hogy az emberek pornót nézzenek és fegyverekkel kereskedjenek rajta). Úgy gondolom, hogy az Internet kvinteszenciája számomra a Wikipédia, kb. ez és a hasonló tudásbázisok lennének az egésznek az értelme.
Ha akváriumot szeretnék, halakat akarok tartani és tenyészteni stb., akkor mit teszek? Első lépésben utánanézek a leendő hobbimnak, és minden lehetséges információt próbálok begyűjteni a tartani kívánt halakról. (Azt már fel sem merem vetni, hogy „Első lépésként PÉNZÉRT MEGVESZEM a vonatkozó szakirodalmat…”, mert bilibe lóg a kezem). Tehát, felmegyek a „Zinternetre”, és beírom valamelyik keresőprogramba, hogy „Pseudotropheus elongatus Mpanga”. (Kipróbáltam most, 21 000 találatot kaptam, a frissebb tudományos nevére, a „Chindongo elongatus Mpanga”-ra pedig 4630-at…)
Utána elolvasom – mondjuk – legalább a top 5 cikket, és már sokkal beljebb vagyok. Kiderül például, hogy – nagy meglepetésemre – az afrikai sügerek bizony Afrikából származnak! Nahát, ki hitte volna. Ott pedig alapértelmezetten meleg van… tehát a 13 fok valószínűleg nem lesz nekik elég. További érdekes dolgok is kiderülnek, például a kemény víz, a táplálkozási szokások, az agresszivitás mértéke stb… És a végén lehet, hogy eljutok akár oda is, hogy nem rakom őket egybe vitorláshalakkal.
És még hosszasan folytathatnám. Felelős állattartás, emberek!
A magyar akvarista (?) olcsójános
Negyedik vásárló – sajnos, prototípus ez is. Ennyit ír Messengeren: „Sügerek ára?” Köszönés, jónapot, bármi, ilyesféle úri hóbortra nem pazarolja a drága idejét… Válaszolok neki, eltűnik, nem ír többet. Viszonhallás’. És mennyi ilyen „vevő” van…
Az még a kisebbik rossz, amikor a mondjuk 1000-1500 forintos példányonkénti költséggel (világítás-fűtés-anyahalak ára-etetés-vízcsere-vízelőkészítő-dekoráció-akvárium-növény-stb.) „előállított”, 6-8 centis, többségében már ivarérett, szép színű, egészséges halaimért a 700-800 forintos példányonkénti vételárat sokallják a kedves vevők. Persze a „szaküzletben” simán kiadnak érte 2500-at, pedig a boltok tőlem-tőlünk, otthoni akvaristáktól, kistenyésztőktől is vesznek vagy cserélnek be halat. Magyarán: ugyanazt a halat veszed meg 2500-ért a boltban, amiért nálam 800 forintot sajnáltál kiadni.
A halkoldulás
Ennél viszont ezerszer idegesítőbb egy másik jelenség, ami az elmúlt években harapózott el a közösségi médiában.
„Elúszni vágyó sügereket befogadnék!!!” (Lehetőleg 3-5 db felkiáltójellel).
Ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel, halkunyerálós posztokkal elég sűrűn találkozom, és minden alkalommal mérges leszek, ha meglátom. Miért?
Alapvetések.
Az afrikai sügerek viszonylag nagyra növő, nagy helyigényű, sokat evő és sokat ürítő halak. Nagyon alsó hangon 200, de inkább 3-400 literes akváriumra van szükségünk ahhoz, hogy az alapvető feltételeiket biztosítani tudjuk. (Fenntartom: kétszáz literes akváriumban igenis lehet tartani és szaporítani is a Malawi-tó kisebb testű „Mbuna”-sügereit, kellő odafigyeléssel, sok búvóhellyel, anno írtam is erről egy cikket az azóta megszűnt sügeres portálra). De vegyünk akkor alapul egy 300-400 literes akváriumot.
Számoljunk! (2022-es árak)
Akváriumot újonnan csináltatni bútorral együtt jó eséllyel hatszámjegyű összeg, használtan meg lehet csípni mindenféle oldalakon jóval olcsóbban is. Legyünk mi is olcsójánosok, számoljunk rá 50.000 forintot bútorral együtt (ennyiért már ajándék).
Bármekkora legyen is az akvárium, kellő szűrésről gondoskodni kell. Két powerhead és két nagyméretű szivacs legyen mondjuk kis jóindulattal összesen 20.000 forint. Ötvenezres külső szűrővel most akkor nem számolok inkább…
Fűtő mondjuk 6000 forint.
Világítás (LED-es kínai, boltban kapható legegyszerűbb megoldás) legyen 30.000 forint.
Dekoráció: mondjuk növénymentes az akvárium, spóroljunk ezen is, illetve a köveket és a sódert/homokot is a Dunából gyűjtöttük, ez legyen ingyen.
Etetés: minőségi haltápok ára a csillagokban, de legyünk elnézők, számoljunk 10.000 forintot 1 kg száraz vagy lemezes halkajára, és mondjuk 2500 forintot fél kiló cyclopsra/artémiára (jelzem, nálam ez utóbbit kiegészítésként kapják, és még így is kéthetente elpattintok egy félkilós csomagot).
Nagyon alsó hangon tehát, mondjuk, 120 ezer forintba kerül beindítani egy alapszintű, de afrikai „Mbuna”-sügerek megfelelő elhelyezésére MÁR alkalmas akváriumot.
Akkor tényleg nincs 1000 forintunk egy afrikai sügérre?! Messze-messze a legkisebb költség az afrikai sügerezésben a halak beszerzése, pláne, ha a Magyarországon divatos, mintegy 12 fajra (mert más nincs) gondolunk, amit nagyjából be lehet szerezni kereskedelmi forgalomban. (Persze vannak olyanok is, mint én, akik berendelik a Magyarországon nem kapható, de már Szlovákiában és Csehországban is kommersznek számító fajokat Németországból tizenkét-tizenöt eurós darabáron).
A halkoldulás jelenségének lehetséges magyarázatai
A halkoldulás jelenségének szerintem az alábbi két lehetséges megfejtése létezik.
- Első megfejtés: a halazni vágyó halkoldus valóban nem tud kifizetni ezer forintot egy afrikai sügérért, mert anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé. Ez egy szomorú történet, de ha a sügereket nem tudja valaki pár ezer forintért megvenni, akkor a fenti levezetés mentén joggal feltételezhető, hogy nem engedheti meg magának az akváriumot, a fűtést, a haltápot stb. sem. Szomorú, de ki kell mondanom: aki a fentieket nem képes vállalni/előteremteni, az ne akarjon afrikai sügereket tartani, mert nem fogja tudni megteremteni és fenntartani a megfelelő életfeltételeket a számukra.
- Második megfejtés: a halazni vágyó halkoldus hazudik, igenis van pénze mindenre, csak szeret másokat hülyének nézni, és szereti lehúzni a jóindulatú embereket ingyen halra, majd a hátuk mögött kiröhögni őket.
Félreértés ne essék, én leszek az első, ha például egy sokgyerekes, nélkülöző család szeretne egy 40 literes akváriumot nyolc guppival, és adakozni kell a nemes cél érdekében. De a sokgyerekes, nélkülöző család (jelzem, a gyakorlatban nem ők művelik a halkoldulás nemes műfaját, ez csak egy fiktív példa) ne akarjon már négyszáz literes akváriumot ingyen halakkal, ha a medence villanyszámláját sem tudja kifizetni. Vagy ha telik rá, és az akváriumra is futja, akkor futja a halakra is…
További beteges jelenségek
Újabb eset. Eladó hólyagos vízikelyheket hirdetek, rengeteg van, remek kis növények. Mivel az „Arckönyv” egyszer már pár napra letiltott, amikor eladó halakat tettem fel egy csoportba, virágnyelven teszem fel a hirdetésemet, hogy ne köthessenek bele (túlzott óvatosság, elismerem). „Elúszni vágyó” vízikelyheket írok, csatolok fotót is, látszik a méretük, a nagyja bőven túl az egy méteren, „részletek privátban”. Ír pár vevőjelölt, egyezkedünk, majd virtuálisan „megérkezik” aktuális olcsójánosunk. Három üzenetet is ír, ismerősnek jelöl (persze, barátom, egyetlen kívánságom, hogy ismeretlenek nézegessék évek múlva a családi fotóimat egy háromperces növénybiznisz kapcsán…), követeli, hogy sürgősen válaszoljak. Megy a panaszkodás, hogy hát milyen szépek a növények, de messze vagyok. Aztán meg, hogy nem érti, hogy nem vitték el a növényeket már eddig. Gyanús lesz, megírom neki, hogy az áruk amúgy X forint per tő. Erre jön a kétségbeesés és a megdöbbenés: ő azt hitte, ingyen van. Kérdem, hogy pénzért amúgy nem kell? Na, erre már nem válaszol. És ő akart az ismerősöm lenni. Pazar. Megjegyzem, nálam a 400 literes akváriumban alig fér el a növény, nem hiszem, hogy ő 30 literesbe szánta volna – tehát nagy akváriumra volt pénze, csak a belevalót akarta ingyen. (Persze lehetőleg én vigyem fel Budapestre).
Egészen elmegy az életkedvem az ilyen pitiáner, kisstílű emberektől. (Akik ilyenkor aztán még büszkék is magukra a „megoldjuk okosba’” szellemiségéhez méltóan).
Alkudozás, basáskodás
Alkuhuszárok is feltűnnek időnként. Ír a jómadár Messengeren, kellene tizenöt hal, megegyezünk X összegben. A megbeszélt napon fáradságos munkával kifogom a halakat a négyszáz literesből növendék-nevelőből, összeválogatom legjobb tudásom szerint a kért ivararányt stb. Emberünk másfél órát késik, majd amikor végre megérkezik, megszemléli a halakat, mindent rendben talál, utána közli, hogy „Akkor X mínusz 30 százalék jó lesz”? Ezt nem is minősítem, annyira legalja. Ugye, nem kell magyaráznom, miért.
Aztán ott vannak a basáskodó vásárlók. Kéne nekik öt hal, de akkor hozzam már el 250 kilométerre, nem járok arra? Ja, mert neki messze van a lakhelyem. (Nekem sincs közelebb a tiéd, barátom). Mert, ugye, ha ő vesz tőlem ötezer forintért halat, akkor ő már a „váásááárlóóó”, és neki jogai vannak, mert péééénzt ad nekem, aki enélkül nyilvánvalóan éhen vesznék. Valószínűleg életük legmeglepőbb élményében részesítettem pár hasonló úriembert (amúgy sajnos a pecások között is sok ilyen van).
Összegzés
Felelős állattartás, kedves hobbitársak! Aki nem tud megfelelő feltételeket biztosítani a halainak, az (szerintem legalábbis) válasszon más hobbit. Aki pedig sajnálja a pénzt a normális áron kínált halakra, akváriumi felszerelésekre stb., az valószínűleg sajnálni fogja a pénzt a minőségi haleleségekre, spórol mindenen – megint csak a felelős állattartás hiánya. Félreértés ne essék, nem az észszerű spórolás ellen van kifogásom, így az indokolatlanul sokáig megvilágított akváriumokat nyugodtan lehet két órával kevesebbet világítani, a mesterséges, ámde valósághű drága dekorsziklák helyett nyugodtan lehet köveket szedni a Duna partján stb.
Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy szerencsére rengeteg normális, hozzáértő akvarista hobbitárs is akad, de nyilván arról nem fogok bejegyzést írni, ha valaki normálisan beköszön, érdeklődik, idejön, elbeszélgetünk, kifizeti a halakat, majd hazamegy, és küldi otthonról a fotót a boldogan úszkáló exhalaimról. (Pedig több ilyen hobbitársba is volt szerencsém belefutni a közelmúltban).
Így most elsőre röviden ennyi. Jó akvarizálást mindenkinek!
Melléklet: jogi háttér
A téma jogi háttere iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a 41/2010. (II. 26.) Korm. rendeletet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról. Ebben szerepel, hogy „4. § (1) Állatkereskedés csak tevékenységi engedéllyel működtethető”, de a rendelet elején kiderül, hogy ez az otthoni tenyésztésre nem vonatkozik:
1.§. (1) b) állatkereskedés: kedvtelésből tartott állat kereskedelmi tevékenység keretében történő forgalmazása, kivéve a kizárólag saját állományból származó kedvtelésből tartott állat állatvásáron, vagy a tenyésztés helyéről közvetlen értékesítés keretében történő forgalmazását.
A fentiek alapján értelmezésem szerint az otthoni kisállattenyésztés általam (és mások által) művelt formája nem engedélyköteles, és mivel szabad szemmel alig látható bevétel keletkezik ezzel, a NAV ingerküszöbét sem éri el a dolog (gyors keresést követően: elvileg 200 ezer forintig adómentes ez a típusú jövedelem).
Vélemény, hozzászólás?