Ezt is megértük, lassan vége a télnek, itt a tavasz! Persze az időjárás erről kizárólag munkanapokon hajlandó tudomást venni, hétvégenként – amikor végre mehetnék lógatni – az alábbi lehetőségek közül lehet választani 2023-ban: a) orkánerejű szél, b) folyamatos és kitartó esőzés, c) az előző két lehetőség kombinációja. Azért néhány alkalommal sikerült kicseleznem az elemeket, és megejthettem 2023 első néhány tavaszi csatornapecáját, hol máshol, mint a Fűzvölgyi- (leánykori nevén: Nagy-éri-) csatornán.
Dunavecse, ahol mindig történik valami
Korábban már írtam a pontytelepítésről (lásd a lenti linket), akkor nem sikerült semmit fognom. Legközelebb máshova mentem, a dunavecsei híd környékét céloztam meg, némileg tartva az útviszonyoktól, de ez a félelmem szerencsére alaptalan volt, simán megközelíthető volt a vízpart az alapvetően nem ilyen típusú feladatokra kalibrált autómmal is.
Nádégés és bíbicjajongás
Odaérkezve meglepődéssel tapasztaltam, hogy a nádast több kilométer hosszan felgyújtották. Később olvastam a hírekben, hogy két kilométer hosszan égett a nádas, és végül a tűzoltóknak kellett kivonulniuk, hogy megfékezzék a lángokat. Nem igazán tudom, mit gondoljak erről, sekélyes ismereteim alapján az nagyjából életszerű, hogy a nádast időnként felgyújtják, ez viszont nem tűnt szervezett munkának. (Fekete István valamelyik novellájában is olvashatjuk, hogy a lustaságból el nem oltott tábortűz továbbterjedt, és emiatt kigyulladt az egész nádas, iszonyú bűntudatot generálva a siheder íróban és „tettestársában” – de később kiderült, hogy ott tervezetten gyújtották fel a környéket a gazdák).
Mindegy is, mert májusra már nyoma nem lesz, az új nád átveszi majd a régi helyét. A leégett vízparti növényzet helyén több bíbicet is volt szerencsém megfigyelni, nagyon kedvelem ezeket a furcsa hangú madarakat. Mindenesetre jó hangulatú horgászatokban volt részem; a bíbicek jellegzetes hangja ezúttal is meg-megszólalt a háttérben, amiről már mindig Dunavecse és a Fűzvölgyi-csatorna jut majd az eszembe, annyit hallom errefelé. (Aztán majd április végén átveszi a bíbicek helyét a kakukk folyamatos szava, de az még odébb van).
Most már azért horgásszunk is
Ennyi bevezető után lássuk, mit ad a csatorna. Könnyű, finom pickerbottal, tizenkettes előkén csontival, illetve egy nehezebb feederboton pelletekkel készültem. Az első félóra elég eseménytelenül telt; aztán egy ujjnyi bodorka mutatta meg magát, bizonyítva, hogy azért van már hal a környéken. A kishalat egyre növekvő méretű bodorkák követték, ahogyan a képeken is látszik. A kis pickerboton a tenyeres, jó erőben lévő tavaszi kelék bizony elég derekasan küzdöttek.
A csemegekukorica érintetlenül jött vissza több bedobást követően is. A pelletre sem volt akkora érdeklődés, mint a csontira, de egy gyanúsan súlyos, lomha jószág pár másodperccel akasztást követően leakadt a feederről – gyanítom, valamelyik másfelesforma buta telepített ponty akaszkodott rá az illatos golyóbisra. Különösebben nem zavart a halvesztés, jó eséllyel úgyis úszhatott volna tovább a tógazdasági pikkelyes.
Második peca – másmilyen teríték
Másodjára szintén Dunavecsére mentem, ezúttal érdekes módon nem nagyon volt érdeklődő a csontira, csak pár kisebb bodorkát sikerült fognom, meg néhány rusnya kerekfejű gébet. Pelletre ellenben félóránként határozott kapásokkal jelentkeztek a csatorna szép dévérkeszegjei, több 60-80 dekás jószágot is sikerült átmenetileg partra terelnem. Annyi mindenképp pozitívum, hogy a rengeteg törpeharcsa a jelek szerint még nem aktív, a csontikat legfeljebb az aljas gébektől kell félteni még legalább egy-két hétig.
Folytatás a következő hétvégéken, remélhetőleg most már lassan vége a „kora tavaszi üzemmódnak” és beindulnak a keszegfélék és a többi kopoltyús jószág. (Bár az előrejelzésekre tekintettel nincs különösebb okom az optimizmusra, ritka szeszélyes tavasz elé nézünk…)
Vélemény, hozzászólás?