A modern világban a horgászattal kapcsolatos írásbeliség nagyrészt a közösségi médiára korlátozódik. Kevesen veszik a fáradságot, hogy könyvet írjanak a horgászélményeikről (és blogot is sajnálatosan kevesen vezetnek). Az írásbeliség elfajzása magával vonta a sporttársak által használt kifejezések uniformizálódását is – a folyamatot szemlélve évek óta érlelődik bennem egy rövid elmélkedés, amelyet ezúton teszek közzé. Rendhagyó bejegyzés következik – horgászélmények helyett kultúrmisszió 😉
Na persze nem azért írok kritikát, mert én „jobban tudom”, vagy „jobban írnék”, vagy bármi más hasonló indok – egyszerűen a közösségi média-felhasználó jogán, amennyiben egy idő után zavarja a szépérzékemet ugyanazon mantrák sokszori ismétlődése, az üres frázisok sorozatos használata.
Nem került be néhány gyakori kifejezés, például a sűrűn használt „Aki kint van, annak görbüljön!” – végtére is ez alapvetően egy kedves jókívánság sporttársaink irányába, nem is annyira pusztítóan közhelyes, egészen rendben van. De még így is válogatnom kellett, hogy leszűkítsem a listát kerek tíz darab unalmas horgásztoposzra.
Próbálom a saját, a blogon korábban már közzétett képeimmel illusztrálni az egyes közhelyek alatt, hogy mire is gondolok…
10.) „Természetesen visszakerült éltető elemébe…”
Vélhetően a C&R-hívek hangoskodása miatt a csendes, halat időnként hazavivő többség úgy gondolja, hogy csak úgy posztolhat ki fotót a zsákmányról, ha közben biztosítja a nagyérdeműt: a hal visszanyerte szabadságát. Mindezt persze szinte mindig a fenti szavak felhasználásával… Rém unalmas.
Visszaengedtem. Elúszott. Visszanyerte szabadságát. Bármi. Az „éltető elem”-ért külön büntetőpontok járnak, modoroskodás minősített esete lenne a vád ilyen esetekben. Jó lesz az „víz”-nek is…
Vagy – esetleg – nem tájékoztatjuk a fórum tagjait kötelező jelleggel a kifogott hal egészségi állapotáról. Ez is egy megoldás lehet…
9.) „Folyóvizek vad harcosa…”
Celebhorgászaink számlájára írom a fenti kifejezés mértéktelen elterjedését. Mindenki tudja, hogy a márnáról van szó, miért nem nevezzük meg?
Talán az utóbbi időben mintha kikopóban lenne a márna „leharcosozása”, de a 2010-es években nagyon elterjedt volt. Így ez csak a kilencedik helyre volt elég nálam.
8.) „Az Öreg Hölgy ajándéka…”
Fogtam a Dunából egy szép halat. Hogy mindenki érezze, mennyire fennkölt és fontos ez az esemény számomra, nem azt jelzem, hogy a háromórás peca eredménye két márna és öt dévér, hanem megszemélyesítem a Dunát – Öreg Hölgy, Öreglány, kizárólag nagybetűvel, lássa mindenki, milyen bensőséges a viszonyom a folyammal. Ja, a zsákmány nyilván „ajándék”, nem az etetés és az ügyes peca eredménye.
7.) „A béke szigete…”
Az első kakukktojás a listán – horgászok, akvaristák és kerti tó-tulajdonosok egyaránt előszeretettel alkalmazzák. Végtelenül elcsépelt. Ha nincs közlendőm – márpedig a sablonos „béke szigete” ezt sugallja – inkább csak a dátumot jelzem a feltöltött képnél, még azzal is többet mondtam, mint a „békeszigeteléssel”.
6.) „A csatorna kincse. Köszönöm, XY víz!”
Modoroskodás, nyájaskodás csúcsra járatva. Nem magyarázom.
5.) „Valami készül…”
Kakukktojás, olyan szempontból, hogy akvarista és kerti tavas hobbitársaim is sűrűn alkalmazzák, nem csak pecás sporttársaim. Legyen szó etetőanyagról, egy új akváriumról vagy egy kialakítás alatt álló kerti tóról, máris fel kell tenni a közösségi média-felületre a félkész matériát azzal, hogy sejtelmesen odaírjuk: „Valami készül…”.
De MI készül?! Fájna odaírni, hogy miről beszélünk? Mert a folytatást utána a legtöbbször már nem közvetíti a hozzászóló…
A napokban egy rotyogó fazéknyi kukorica képaláírásaként találkoztam utoljára a „Valami készül…” – lel, de én soha nem vetemedtem odáig, hogy ilyesmiket lefotózzak, ezért egy etetőanyagos, egy akvarista és egy kerti tavas „Valami készül…”-lel illusztrálom a jól megérdemelt 5. helyet a listámon. Íme:
4.) „Matrac?”
Bár telepítéskor több métert szánkáznak a halak mindenféle szutykos műanyag közegben, hogy aztán egymás hegyén-hátán vízbe essenek, valamiért sokan úgy gondolják, hogy a másfél kilós, fogyasztásra szánt pontyokat is kizárólag pontymatracon lehet fotózni. Szerintem pontymatracra legfeljebb azt a halat van értelme rakni, amelyet utána visszaengedünk, de a konyhára szánt 2-3 kilós jószágokat teljesen felesleges matracoztatni. Betonon, aszfalton még értem, de mondjuk füves, természetes vízparton pont semmi baja nem lesz a kifogott halnak egy fotó elkészítésének ideje alatt. (Persze, ahol kötelező, ott használjuk).
3.) „Jó étvágyat!”
Dobogós lett nálam a jókívánságnak álcázott leteremtés, amikor is a halak visszaengedése mellett kampányoló horgásztársunk negédesen odaírja a feltöltött, szemlátomást élettelen, vélhetően fogyasztásra szánt jószágok mellé, hogy „Jó étvágyat„. Ebből persze az esetek felében vita kerekedik, teljesen értelmetlenül.
Az egy teljes külön bejegyzést megérne, hogy mit, mikor és hogyan kell és érdemes visszaengedni, de ezt itt most nem nyitom ki. Én speciel nem szeretem a halat, egyedül a süllőt vagyok képes megenni, azt sem sűrűn. Néha viszek el halat, de főleg a rokonságnak. Mégsem terrorizálnék senkit ismeretlenül ezzel a jó étvágyat-kívánással, arról nem is szólva, hogy a sok századik ilyen kívánság elolvasása után már elég unalmas is a dolog.
2.) „Rapid peca…”
A 2020-as évek neoprimitivizmusának jegyében született meg valamelyik celebhorgászunk virtuális tollából ez a pazar kifejezés, melyet alig huszonhét egyenrangú magyar kifejezéssel helyettesíthetnénk, de nem tesszük, inkább naponta negyvenkét bejegyzésbe odaírjuk, hogy „rapid peca a csatin„, meg „1 napos (!!!) rapid peca eredménye„.
Kérdem én, mitől „rapid” az egy napos peca?! Mikor van nekem – és rengeteg horgásztársamnak – ideje egy teljes napra kimenni lógatni munka és más kötelezettségek mellett?
Amúgy meg: gyors peca, rövid horgászat, kétórás lógatás és társai.
Majdnem a rapid peca nyerte a virtuális közhelyversenyt, de számomra még van ennél is pusztítóbb…
1.) „Csipegettek…”
Éééés igen! Mind közül a legpusztítóbb, számomra a vitathatatlan aranyérmes:
„CSIPEGETTEK…”
Ennél idegesítőbb, ostobább, kérkedőbb, kivagyibb pusztulatot még nem talált ki horgász.
Mi az, hogy csipegettek?! Talán finoman evett a hal? A képeden szereplő két darab háromkilós csuka „csipegetett”? A tízkilónyi fehérhal a szákodban „csipegetett”? Tényleg? Nem arról van szó, hogy úgy próbáljuk beállítani a szép zsákmányunkat, hogy ezt megfogni nekünk semmiség?
Rémisztő.
Zárszó
Szívesen fogadom hozzászólásban mástól is az elcsépelt, modoros, pusztító horgászkifejezéseket. Szedjük össze mind, ne kíméljük! 😉
Csaba
Csillagos 5-ös!
Sok nálam is kiveri a biztit. Mondjuk az aki kint van görbüljön, na az kicsontoz. Aki kint van, annak görbüljön a botja, vagy ilyesmi. Szerintem ez nem is jókívánság, hanem atok. Görbülj meg te szemét, mert kint vagy én meg nem. Vagy valmi ilyesmi lehet, de nyelvtanilag abszolute helytelen. Ettől teljesen kivagyok. A többivel is egyetértek, a rapidot pedig már kitárgyaltuk…🤣💪
Köszi. Még elmélkedem rajta
András
🙂 Örülök, ha tetszett, bár szerintem megosztó lesz…
András
…további helyes megfejtések érkeztek azóta privátban XD
„Beadta…”
„Torpedó…”
„Beérett az etetés…”
+1, ami nem mondásilag közhelyes, hanem tevőlegesen: ostoba kockatavi pontyokkal pózolás, majd visszaengedést követően látványos homlokcsókolgatása (?!) a kifogott halnak… XD
Ördögh Máté
Manapság talán nem annyira, de egy időben (talán 10 éve is már) gyakran feltűnt a „koi kárász” kifejezés, és erre reagálásként pedig a „3 kívánság megvolt?” (vagy valami hasonló) válasz, ami egyszersmind utalt a nyilvánvalóra, miszerint ARANYHAL volt az istenadta.
Igaz, valamikor régen az arany (hivatalosan: széles)kárászra is használták e jelzőt, de sokak számára a sárgásabb színű ezüstkárász is aranykárász.
Nem ritka egyes halak nevének helytelen leírása sem pl. amur helyett amúr. A márna mellett talán ezt a fajt szokták még leggyakrabban „torpedónak” emlegetni közhelyesen, bár a testalkata és/vagy robbanékonysága miatt amúgy eléggé találó.
„Matrac?” Hát, amikor még zöldfülű kamaszként közeledtem az Öregl… Duna valamelyik frekventált helyére, az idősebb sporik folyton azt kérdezték tőlem: „Merítő?” (Magyarázat: e holmit többnyire otthon hagytam, így nem meríthettem meg nekik a halakat. Pedig annak idején ez elvárt szokás, afféle íratlan szabály volt: a friss húsok merítették meg az öreg tengeri medvék zsákmányát. Megtiszteltetésnek számított, ha fordítva történt.)
Ennyi szócséplés után mi mást írhatnék: remek blogbejegyzés, jó volt olvasni sorait (és nézni az itt-ott ismerős fotókat). ;-D