A halkutató védelmében - Csak a vadvíz

Az elmúlt napok során fokozatosan egyre durvábbá váló, virtuális háború bontakozott ki a közösségi oldalakon Szendőfi Balázs természetfilmes és egyes horgászok között a kárókatona-gyérítés során lelőtt, védett madarak kapcsán. Miután a horgászok és a természetfilmes közötti verbális összecsapások egyre sűrűbbek, emellett az igazságérzetemet zavarja, ami történik, úgy érzem, tartozom annyira a blogomnak és az azt rendszeresen követő olvasóimnak, hogy leírom a véleményemet az ügyről. Hangsúlyozom: kizárólag a szakmai érvek mentén történő, politikamentes véleménycserét tartom szem előtt az ügy kapcsán.

Háttér

Személyesen nem ismerem Szendőfi Balázst, soha nem találkoztam, nem beszéltem vele. Egyszer egy blogbejegyzésemet, ahol felmerült a neve, a korrektség jegyében megküldtem neki ismeretlenül, ennyi volt az összes interakciónk. Munkásságáról a közösségi oldalakon szereztem tudomást, lenyűgöző, nemzetközi színvonalú természetfilmjeit bármikor szívesen megnézem. Idővel érzékeltem, hogy a horgászok közösségéről alkotott véleménye némileg sarkos, és ennek szívesen hangot is ad, melynek eredményeként jellemzően a hevesebb vérmérsékletű (és a vita tárgyát illetően sokszor tökéletesen tájékozatlan) horgásztársaim fenyegetik, ocsmány hangnemben szidalmazzák stb.

A konkrét eset

Mivel a történésekről csak a közösségi médiából tájékozódtam, így senki ne vegye magára azt, hogy az eseményekről az ártatlanság vélelme mentén feltételes módban beszélek (jogász vagyok, na…), hiszen bizonyítani én személyesen egyik állítást sem tudom.

Tehát történt egy (állítólag) tiltott módszerrel lefolytatott kormorángyérítés, melynek során (állítólag) fokozottan védett madarakat, kis kárókatonákat is lelőttek a gyérítést végzők. Ezt Szendőfi Balázs közzétette a közösségi médiában. Válaszul többnyire ismeretlen egyének minden létező platformon feljelentették, elérték, hogy fiókját időlegesen felfüggesszék stb. Rágalmazás miatt állítólag eljárás indult (még szerencse, hogy ilyen esetekben van lehetőség a valóság bizonyítására, szerintem itt egyértelműen kimutatható a közérdek – ha tehát a természetfilmes az eljárás keretében bizonyítani tudja az igazát, úgy mentesül a következmények alól). Úgy gondolom, hogy amennyiben a természetfilmes állításai bebizonyosodnak, úgy teljesen jogosan tette (és kifejezetten üdvözlendő), hogy felhívta a figyelmet a jelenségre. Innentől kezdve nem értem a reakciókat…

Az esettel párhuzamosan viszont az is kiderült, amiről eddig nem volt tudomásom: orvhalászat miatt eljárás zajlik a természetfilmes ellen, miután korábban a Rákos-patakból oktatási/bemutatási céllal ideiglenesen gébeket és más, kisebb testű halfajokat „zsákmányolt”. Ráadásul a közösségi médiában közzétett felvételek alapján, és nem tényleges szemtanúként jelentette fel valaki Szendőfi Balázst. Ez valami egészen szégyenteljes, ha emiatt valóban eljárás folyik ellene, bár „papíron” lehet, hogy vétett a jogszabályok ellen, de emberek, pár nyomorult gébet és más kistestű halfaj egyedeit mutogatta kisgyerekeknek, oktatási céllal! Ezért feljelenteni valakit?! Tényleg?

„Minek ment oda?”

Egészen szánalmasnak tartom azt a típusú vitakultúrát, amikor a vita tárgya helyett a vitapartner személyére terelik a hangsúlyt.

Hogy mire gondolok?

Állítás: „A kormorán talán mégsem olyan káros, mint ahogyan azt a horgászok közössége beállítja”.

Válasz: „Te nem is vagy halkutató, mert nincs ilyen papírod”.

Érezzük, ugye, hogy itt valami nem okés? Amúgy meg kit érdekel, ha Szendőfi Balázs esetleg nem végzett ichtiológus (így hívják a halkutatókat tudományos berkekben), véleménye bárkinek lehet, annak meg végképp, aki minden évben több időt tölt terepen (vízparton), mint a legtöbb pecás.

Az meg miféle legalja kispolgári tempó, hogy a nekem nem tetsző véleményt közzétevő embereket feljelentem? Kétségbeesetten próbálom megőrizni a blogom politikamentes jellegét, itt viszont tálcán kínálja magát a magyar történelemből vett mindenféle párhuzam (utaljunk akkor inkább „Az ötödik pecsét” című kiváló magyar film fényképészére, aki látta, tudja, mire gondolok).

Melyek a horgászok és Szendőfi Balázs közötti konfliktus kiindulópontjai?

Amur: az amur által okozott természeti károkról már vagy 20 éve is jelent meg írás a „kék oldalon”, az „élővizek biológiai revitalizációja”- sorozat keretében. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy az amur jelenléte káros a hazai vizekben, számomra is teljességgel érthetetlen, amilyen vehemenciával (és néha rosszindulattal párosuló tudatlansággal…) védik a kedves horgásztársak az amur telepítésének szükségességét. Szendőfi Balázs ráadásul nem csak a levegőbe beszél, fotódokumentációval igazolja állításait, miszerint egyes horgászegyesületek pontytelepítésnek álcázott halasítás során igenis amurokat juttatnak a vízbe, ez pedig jelenleg hazánkban (elvileg…) jogszabályellenes.

„Halkínzás”: az állítás itt az, hogy pusztán szórakozásból lyuggatjuk ki a halak száját, mivel nem élelemszerzési céllal, hanem „sport”- tevékenység keretében horgászunk. Aki három percnél régebb óta horgászik, az pontosan tudja, hogy ugyanez a kérdés szóról-szóra létezik a horgászok körében is, a „catch and release”-pecások és a „mindent hazavivő-megevő” horgászok kölcsönösen lenézik és megvetik egymást – miért háborodunk fel a természetfilmesre, akinek szintén van véleménye a kérdésben?

Kormorán: ez talán a legmegosztóbb kérdés. A kormorán halat fogyaszt, ez közismert. Képes kisebb, zárt vizeket nullára kipucolni, megsebzi a halakat stb., ismerjük az érveket. Ugyanakkor egy őshonos fajról van szó, amely kétségkívül korábban létezett a Kárpát-medencében, mint a Homo sapiens, létjogosultságát így nehéz vitatni. Úgy gondolom, hogy azon lehet (kulturáltan!) vitatkozni, hogy a télire levonuló kormoráncsapatok által okozott kárt hova tegyük, hogy indokolt-e a védelem vagy a gyérítés, hogy a gyérítésnek mi legyen a módja, hogy korábban mennyi kormorán volt, és most mennyi van stb., de ennek kapcsán az a parttalan anyázás, ami kialakult, az szerintem méltatlan mind a horgászok közösségére, mind a természetfilmesre nézve. Ebben a kérdésben azért nem foglalok állást, mert nem tudom pontosan, mi az igazság (és vagyok elég bátor beismerni, hogy nem tudom). Nem tudom, hogy a kormorán által elfogyasztott halmennyiség milyen tényleges károkat okoz, mint ahogyan azt sem tudom, hogy tekinthető-e egyfajta evolúciós szelekciónak az, hogy pontosan mely halakat kapja el a madár télen, és ennek mentén kell-e bármit beavatkozni. (Azt értem, hogy ha valakinek a kéthektáros magán-halgazdaságát megszállja mondjuk ötszáz kormorán, ott legalábbis a riasztás mindenképpen indokolt).

Most akkor én is „horgászellenes” vagyok…?

Még mielőtt valaki a horgászközösség teljes elárulásával vádolna, leírom azt is, hogy Szendőfi Balázs szerintem miben „bűnös”. Véleményem szerint az egyetlen dolog, amit a szemére lehet vetni a természetfilmes-halkutatónak a közösségi médiás megnyilvánulásait illetően, az az erősen sarkos megfogalmazás, a valóság ismertetése az árnyaltság igénye nélkül, a sokszor már-már sértően őszinte vélemény megfogalmazása. Néha az az érzése az embernek, hogy a természetfilmes direkt „trollkodik” az általában kevésbé tájékozott horgászokkal. Emellett – mivel a vélemény szabadsága egy kétirányú utca – úgy gondolom, hogy az sem elegáns, ha közszereplőként (mert Szendőfi Balázsra, úgy gondolom, mostanra joggal tekinthetünk így) az ellenkező, néha mégoly vulgáris véleményt közzétevő horgászok profilját letiltja valaki. Még egy dolog jutott eszembe: a Velencei-tó agóniája kapcsán vártam, hogy Szendőfi Balázs megnyilvánul, ez számomra némileg érthetetlenül, de elmaradt.

Még valami: tetszik, nem tetszik, szeretett hobbink igenis környezetkárosító. Tonnaszám szaggatjuk be az ólmokat, a beszakadt zsinórok madarak lábaira tekerednek, az elhajigált szemét felmérhetetlen ökológiai (és vizuális…) károkat okoz. Erről korábban már több helyen megemlékeztem a blogban, például ebben az írásomban:

Vadvizeink szomorú állapotáról

Összegezve: továbbra is a kulturált, érvek és tények mentén zajló véleménycsere pártján vagyok. Szendőfi Balázs munkásságát kiemelkedőnek tartom, még ha nem is 100 százalékban értek mindennel egyet, amit megfogalmaz. Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy próbáljon kulturáltan, érvek mentén megnyilvánulni a közösségi médiafelületeken (mondjuk ez nem csak a jelen témára igaz…). Próbáljuk megérteni, hogy miért érzi a természetfilmes a horgászok közösségével szemben azt, amit érez, és nézzünk magunkba is néha.