A Malawi-tó afrikai sügerei – a „Mbunák” I.

Az Interneten rengeteg fajleírás található különböző nyelveken a címben szereplő halakról, emellett magyarul is létezik kiváló, számos kiadást megért szakkönyv a témában. Úgy gondoltam ezért, hogy nem fajonként, hanem áttekintő jelleggel írok egy (aztán végül inkább két…) rövid blogbejegyzést a „Mbuna”-sügerekről, hátha a kezdő akvarista hobbitársak ihletet kapnak. Az alábbiakban általános leírás olvasható az afrikai sügerek leggyakrabban tartott, színes, élénk csoportjáról és akváriumi igényeikről.

Bevezetés

A „Mbuna”-sügerek az afrikai Malawi-tó part menti vizeiben élnek, az úgynevezett litorális zónában (hidrobiológiai fogalom, nagyjából a vízpartot és a közvetlen part menti vizeket együttesen jelenti). Ennek azért van jelentősége, mert akváriumi elhelyezésük során figyelemmel kell lennünk természetes élőhelyük adottságaira. Halaink jellemzően a sziklás partok mentén élnek, tiszta, meleg, oxigéndús vízben (persze vannak kivételek, a „Mbunák” közé sorolt Pseudotropheus sp. Acei például nem annyira kövek, mintsem vízbe dőlt fák környékén fordul elő nagyobb csapatokban, a fákon növő algákat legelészik). A Mbuna szó amúgy „sziklahalat” jelent, nyilván nem véletlenül. A továbbiakban ezekről a halakról lesz szó (a különféle császársügerek, nagyobb testű Malawi ragadozók stb. nem képezik a bejegyzés tárgyát).

Alapvető fontosságú egy természetközelinek szánt Malawi-tavi sügeres akvárium esetében, hogy berendezése minél inkább hasonítson a tóban található állapotokra. Az akvárium kialakításánál ezért figyelembe kell vennünk, hogy a halak természetes élőhelyén sziklákon és homokon kívül jellemzően nem igazán található más – ezekből kell kialakítanunk nekünk is a természetközeli berendezést. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe a videómegosztókon található, víz alatti, Malawi-tóban készült felvételeket, ilyesmiket, mint az alábbi film:

Csapatos halak

Halaink csapatosan érzik jól magukat. Ez nem azt jelenti, hogy– egyes tengeri halfajokhoz hasonlóan – összehangolt mozgással együtt úsznak, hanem, hogy egyedül vagy alacsony létszámban riadtan viselkednek, elbújnak. A nagyobb egyedszám biztonságérzetet ad halainknak, emellett a gyengébb hímek vagy a szájköltést végző (ún. „forgató”) nőstények könnyebben el tudnak bújni egy sok sziklával berendezett, magasabb példányszámú medencében.

„Species only” vagy sokszínű kavalkád?

Örök dilemma, hogy hány fajt tartsunk egy akváriumban? Rendkívül látványos tud lenni (és a legtöbb sügeres akvaristát is valószínűleg ez ejti először rabul), ha egy nagyobb medencében 6-8-10 faj egyedei nyüzsögnek mindenféle színekben. Ettől függetlenül ugyanilyen szép látvány egy olyan akvárium is, amelyben egyetlen faj egyedeit tartjuk nagyobb példányszámban. (Képzeljünk csak el 30 Chindongo demasoni-t, vagy 30 Labidochromis caeruleus „Yellow”-t egy akváriumban). Ha korlátlan tárkapacitással bírnék (ha el tudnék látni mondjuk 22 db 400 literes akváriumot), én valószínűleg inkább a második megoldás felé hajlanék. Ha csak egy fajt tartunk egy akváriumban, azzal ráadásul a nemkívánatos hibridizációt, összeívást is elkerüljük.

Melanochromis „Maingano” (cyaneorhabdos)

Hogy ez miért fontos? A Magyarországon kapható afrikai sügerek génállománya a legtöbb esetben már eleve nem a legjobb, mivel „belterjesek” a halaink. Ha valaki külföldről behoz egy-egy szép törzset, akkor azok ivadékai árasztják el az amúgy nem létező „piacot”, és óhatatlanul egymás között fognak szaporodni a halak. (Jellegzetes genetikai hiba ilyen esetekben pl. a szájszervi deformálódás). A Malawi-tavi afrikai sügerek evolúciója nem olyan rég vált el egymástól, genetikailag közeli rokonok, a fajok közti határok képlékenyek, ezért a halak többsége képes egymással összeívni és életképes utódot létrehozni. Ha teret engedünk az ilyen-olyan összeívásokból keletkező utódoknak, akkor a végén egy rakás meghatározhatatlan színű és felmenőjű hibrid sügeret kapunk. Ez nem lehet célja egyetlen felelősségteljes akvaristának sem.

Mekkora a helyigényük?

Az amerikai nyelvű fajleírásokban és videókban a leggyakrabban visszatérő motívum az „55 gallonos”, vagyis 208 literes akvárium, mint standard méret. Nem mondom, nem elképzelhetetlen afrikai sügereket tartani ekkora akváriumban, de ne ez legyen a cél. Próbáljuk meg legalább a 300 litert megcélozni kezdésként, de minél nagyobbat tudunk szerezni, annál jobb. 4-500 literben már rengeteg halat tarthatunk. (Három-négy ekkora akváriumban meg még inkább…).

Pseudotropheus saulosi (már „Chindongo” ez is)

Az űrtartalomnál fontosabb mutató talán az alapterület. A magasság kevésbé fontos, mint az akvárium hosszúsága és mélysége, mert halaink horizontálisan inkább kialakítanak területeket, mint vertikálisan. Persze ez sem igaz mindenre, például a korábban már említett, több szempontból is kakukktojásnak számító Pseudotropheus sp. Acei a középső és a felső rétegeket is kihasználja, nem territoriális hal (viszont nagyra nőnek és nyolcnál kevesebbet nem javaslok tartani belőlük, ők valóban csapatos halak). További érdekesség, hogy mivel ezek a halak belakják a teljes akváriumot, ezért rendkívüli mértékben megnövelik a többi hal biztonságérzetét.

A vízről

Itt szerencsénk van, mert az afrikai sügerek a kemény vizet szeretik, és hazánkban a csapvíz keménysége nagyjából pont jó nekik. További teendőnk ezzel alapvetően szerintem nincs, a klórra kell figyelni, magyarán a friss csapvíz nem megfelelő – bár lehet, hogy ez túlzott óvatosság a részemről, több olyan tenyésztőt ismerek, aki nem vacakol vízelőkészítéssel. Amúgy vagy állni kell hagyni a vizet, vagy átszellőzni egy-két órán át „buborékoltatóval”, hogy a klór eltávozzon, vagy vízelőkészítőt kell adagolni hozzá. Én ez utóbbi megoldást alkalmazom, de megoszlanak a vélemények.

Vízhőfok – a 22-26 fok közötti tartományt célozzuk meg, nyáron szélsőséges esetben akár a 30 fokot is átvészelhetik a halaink, ha az oxigénellátottság megfelelő. Hasznos trükk a forró nyári hónapokra, ha egy félliteres palackban lefagyasztunk vizet, majd a palackot az akváriumba helyezzük. Télen, ha máshogy nem megy, nagyjából literenként egy wattal számolva fűtsük az akváriumot.

A berendezésről

Valószínűleg meglepő, de szerintem az afrikai sügeres akváriumok alsó hangon kilencven százaléka borzalmasan néz ki. Emellett legalább 95 százalékukban kevés a kő (nem jelentenek kivételt az én saját akváriumaim sem). Próbáltam keresni az egyik keresőprogramban, aztán a YouTube-on is, hogy mutassak általam jónak vélt példát, de alig találtam szép és megfelelően berendezett, kitűnőre értékelhető akváriumot. (Még az önjelölt oktatók videóinak végeredménye is általában borzalmas). Hogy miért teszem ezt az elsőre nyilván meglehetősen erős kijelentést? Nézzük sorban.

Kövek…

Az mostanra nagyjából eljutott mindenkihez, hogy az afrikai sügeres akváriumba kövek kellenek. Igen ám, de nagyon nem mindegy, milyen kövekről, sziklákról beszélünk. Idehaza valamiért nagyon népszerű a különféle lyukacsos, fehéres-sárgás mészkő-jellegű kövek alkalmazása. (Bedőltem én is, korábban lelkesen vásároltam soktízezer forintnyi „horvát” vagy milyen lyukacsos mészkövet, többségük azóta remekül mutat a garázsban…). Emellett a porózus, fajlagosan könnyűnek tűnő, ezáltal remekül építhető, barnás-vöröses lávakövek is népszerűek. Ugyanakkor, ha megnézzük, milyen kövek találhatóak a halaink eredeti élőhelyén, joggal keseredünk el. Amint az a fenti filmben látható, a tóban található kövek és sziklák köszönőviszonyban nincsenek azokkal a kődarabokkal, amelyeket valamiért előszeretettel telepítünk akváriumainkba. Nézzük csak meg például 23:45-nél, na, valami ilyesmit kellene prezentálnunk.

Még mindig a kövek

Valószínűleg a színek (és a gyerekkori berögződések) miatt legtöbbünk növényt is rak a medencébe, legalább egy-két tő Anubiast – én is. Ugyanakkor ez teljesen idegen a Malawi biotópoktól, ismét csak a fenti felvételbe való betekintést javaslom, sok növényt (algákon kívül) nem fogunk látni. Levelekkel rendelkező zöld növény nem, vagy csak helyenként található a tóban, halaink viszont jellemzően algákkal, moszatokkal és az abban megbújó kisebb gerinctelen élőlényekkel táplálkoznak. Mint azt egy korábbi cikkben említettem, alapvetően nem szükséges és nem is valósághű dolog növényeket tenni az ilyen jellegű akváriumokba. Ha mégis így döntünk, az Anubias-fajokat és a hólyagos vízikelyhet tudjuk felhasználni erre a célra, a többit kitúrják vagy megeszik. De a tüske bennem van, bármikor ránézek a zöldséget is tartalmazó akváriumaimra – nem kellenének bele.

Rendkívül nehéz megfelelő mennyiségű követ rakni az akváriumba. Ha meg kellene határoznom, mennyi kő mehet egy akváriumba törésveszély nélkül, valami olyasmit mondanék, hogy „litertérfogat/4”. Magyarán, egy 200 literesbe 50 kg kő, egy 400 literesbe 100 kg kő mehet nagyjából. Ez a mennyiség ugyanakkor még mindig nem elég, de ennél több követ elhelyezni már extra óvintézkedéseket igényel.

Még több kő!

Nagyon sokan rondán és természetellenesen építik fel a dekorációjukat a kövekből. Nem berlini falat kell építeni, a szimmetria pedig kimondottan ronda. Ugyanakkor rendkívül nehéz dolog egy cikkben érzékeltetni, mire is gondolok, és persze lehet nem egyetérteni is velem. A „szép” vagy „dekoratív” jelzők definiciója valami olyasmi, hogy „Érzékeket gyönyörködtető és ezáltal a megfigyelő hangulatát, érzéseit javító” (most másoltam ki valami keresőprogram találatai közül…), tehát nem én fogom megmondani, mi szép és mi ízléstelen. Ha valakinek tetszik az akváriuma, akkor neki az „szép”. Én legalább azt meg tudom pontosan mondani, miért nem jók az akváriumaim, de több tudatos döntés vezetett odáig, hogy ennek ellenére nem teszek bele több követ. (Ennek egyrészt egészségügyi okai vannak – ilyen-olyan okokból kifolyólag nem ajánlott nagyon emelgetnem, márpedig a kövek időszakos mozgatását nehéz megúszni).

Becsapós lehet a díszakváriumokban az utóbbi időben előszeretettel alkalmazott, élethű műsziklák alkalmazása. Egyrészt, nekem ez nem hat természetesen. Arról nem is szólva, hogy ezek többségében szériában előre legyártott elemek, és valahogy nem lenne egyedi az akvárium, ha ugyanaz az elem bárkinél feltűnhet. Emellett szerintem nem is hasonlítanak az eredeti élőhelyre (most a Malawi-tó Mbunáiról, és nem a Tanganyika-tóról beszélünk, arra a vízre és az abban található sziklákra talán jobban hasonlítanak ezek a „műremekek”).

Kövekről volt már szó?

A kövek gyűjtéséhez némi kapaszkodó: az ökölnyinél kisebb darabokat felejtsük el nyugodtan. Próbáljunk szerezni egy nagyobb, az akvárium magasságának legalább kétharmadáig felérő sziklát, ezt valahol az akvárium hosszának egyharmadánál vagy kétharmadánál (semmi esetre nem a felénél!) helyezzük el. Gömbölydedebb, görgetegkő-jellegű kövekből is építkezhetünk, de a kellő magassághoz ne mesterséges hatású tornyot építsünk, hanem próbáljuk minél természetesebben és véletlenszerűbben, ugyanakkor stabilan elhelyezni a köveket.

Hogy mi a kövek funkciója, miért szajkózom ezt a témát ennyiszer?

Két öklömnyi kő, a tetejükön keresztbe fektetve egy laposabb – és kész is a „bújkáló” (sic), ahogyan azt egyre sűrűbben olvasni mindenféle fórumokon. A felületes akvarista ezzel úgy gondolhatja, hogy letudta a sügerek búvóhely-igényét, pedig közel sem.

A sok kő és szikla menekülési útvonalat kínál a gyengébb hímeknek, a „forgató” (szájköltést végző) nőstényeknek. Ez már önmagában fontos érv amellett, hogy ez (a kövekkel történő túlzsúfolás) az egyetlen eszközünk a természethez minél jobban hasonlító állapotok utánzásához. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg követ, ezáltal búvóhelyet tartalmazó akváriumokban sokkal nagyobb eséllyel nőnek fel életrevaló kis túlélők. A már sokat idézett Máté barátom hatalmas afrikai sügeres medencéjében rengeteg szikla és kő lett elhelyezve festői káoszban, így nála bármely tetszőleges időpontban tucatszám voltak láthatóak apró túlélők minden általa tartott fajból.

Az első rész zárásaként…

…tekintsünk meg egy rövid, kétperces videót arról, hogy is néznek ki halaink a természetben. Már csak azért is érdemes megtekinteni, mert ilyen méretű és színezetű sügereket – sajnos – kereskedelmi forgalomban nem nagyon fogunk találni, és akvaristáknál is csak nagyon ritkán. Türelmetleneknek: 1:00-tól érdemes nézni.