Egy szépen berendezett sügeres akvárium központi dísze lehet otthonunknak, emellett testközelből figyelhetjük meg a talán legélénkebb, legérdekesebb viselkedésű halfajok mindennapjait. Úgy gondolom, sokan tartanak a várható nehézségektől, pedig nem egy atomfizika kialakítani egy szép medencét. A végeredmény viszont, ha mindent jól csináltunk, megéri a belefektetett erőforrásokat. Nézzük meg, hogyan rendezzünk be egy afrikai sügeres akváriumot!
Tartalomjegyzék
(Katt az egyes címekre a tartalomhoz ugráshoz)
Alapvetés – növények az afrikai sügeres akváriumban
Bevezetés
Hatéves korom körül kaptam meg első akváriumomat a szüleimtől, a szokásos guppi-molli felállással. Tizenhárom évesen már tíznél több akváriummal rendelkeztem, a Horn-Zsilinszky-féle Akvarisztikát konkrétan rongyosra olvastam. Aztán ahogyan az szokásos, a tinédzserévek háttérbe szorították a hobbit, hogy aztán huszonéves koromban főnixként támadjon fel újra halódó poraiból – micsoda képzavar 🙂 Felnőtt fejjel az afrikai sügerek ejtettek rabul. Érdekes viselkedésük és szaporodásmódjuk, élénk színeik, valamint határozottan meglévő egyéniségük miatt rendkívül megkedveltem a Malawi-tó szájköltő sügereit, leginkább ilyen fajokat tartok.
Egy kis múlt
Érdekes íve van az afrikai sügerezésnek Magyarországon. Valamikor 2006 körül kapcsolódtam be; létezett ekkor egy remekül induló, majd (feltételezem) belterjessége, a Facebook előretörése és más faktorok miatt végül magába omló afrikai sügeres honlap, amelyet naponta százával látogattak a sügérbarátok. Ekkoriban nem volt kérdés, hogy a szájköltő sügerektől elvett ivadékok gazdára találnak-e, a sügereknek megvolt a maga megbecsültsége, százszámra akadtak akár ezerliteres akváriumokban halakat tenyésztő kollégák. Aztán valami megváltozott. Előtérbe kerültek a nanoakváriumok, a sügerek „kimentek a divatból”. Mára ott tartunk, hogy az importált artémián és minőségi lemezes tápon, drága áramdíjak mellett darabonként mondjuk alsó hangon ezerötszáz forintos költséggel felnevelt ötcentis növendék halakat legfeljebb hatszáz forintért akarják megvenni, ha egyáltalán. Mindeközben a szomszédos országokban virágzó kultúrája van az afrikai sügerezésnek, nem nagyon értem az okokat, hogy nálunk miért hanyatlott le ez a szép hobbi.
Alapvetés – növények az afrikai sügeres akváriumban
Ennyi bevezető után lássuk az első lépéseket. Tehát eldöntöttük, hogy afrikai sügereket fogunk tartani, ezen belül is a Malawi-tó színes, leginkább a part menti vizekben élő szájköltő halait („Mbuna”-sügerek – bővebben itt nem fejteném ki, ld.pl. Lukács-Sinkó-féle szakirodalmat, vagy Google). Az egyik legfontosabb tudnivaló az akvárium berendezése kapcsán, hogy ne nagyon tervezzünk növényes akváriumot. Ezek a halak sziklás környezetben élnek, javaslom megtekintésre a YouTube-on a tó víz alatti felvételeit a pontosabb tájékozódás érdekében. Ha mindenképp növényeket szeretnénk tartani, akkor két növényt ajánlok; az egyik a hólyagos vízikehely, amelyet tévesen leginkább fodros vízikalász címszó alatt árulnak.
Ez a növény kifejezetten nagyobb akváriumokba való, mivel szára eléri, sőt meghaladja az egy métert. Cserébe mindent kibír, nem eszik meg és nem túrják ki a halak, viszont szépen terjeszkedik. (Mindemellett az egyik legjobb búvóhely a halaknak). A másik pedig az Anubias nemzetségbe tartozó növények, leginkább az Anubias barteri és az Anubias nana. Utóbbit magaslati pontokra is rögzíthetjük, igénytelen növény, előbb-utóbb ránő a sziklára is, rendkívül dekoratív tud lenni. A többi növényt nagyjából megeszik a halaink, ne erőltessük. Amit az akvárium dekorálásához leginkább felhasználhatunk, az a kő.
Kövek az akváriumban
(A pár éve divatba jött, előre megvásárolható és nagyon drága, cserébe természethű dekorelemek nem képezik jelen bejegyzés tárgyát). Nem kell túlbonyolítani a beszerzést. Alapvetően három helyen a legegyszerűbb beszerezni köveinket. Megvehetjük akvarista boltokban, szaküzletekben is, itt valóban rendkívül dekoratív darabokat szerezhetünk be, viszont nagyon drágák. Olcsóbb megoldást jelentenek a leginkább főutak mellett megtalálható kereskedések, itt mindenféle kerti díszkövet árusítanak. A legolcsóbb és a leghatékonyabb megoldás ugyanakkor, ha az ember lesétál a Duna vagy más folyóink tisztább szakaszainak partjaira, és negyedóra alatt összeszedi magának, ami kell. Én az utóbbi megoldást részesítem előnyben (a negyedik módja amúgy az, ha az ember ajándékba kap egy kocsinyi követ, mint ahogyan Máté barátomtól én kaptam rengeteg szép követ, amikor elevenszülőkre váltott a sügerekről).
Amire vigyázni kell, hogy a kövek ne tartalmazzanak mindenféle ártalmas anyagokat, mert ezek a vízben kioldódva megmérgezhetik halainkat. Amennyiben a kövek színes csíkokat, vörös szennyeződéseket stb. tartalmaznak, úgy kerülendők. A folyópartról származó köveket pedig alapos sikálásnak és forrázásnak vessük alá, mielőtt használjuk őket.
Arra is vigyázzunk, hogy bár rengeteg kőre lesz szükségünk, ne pakoljuk túl az akváriumot a balesetek elkerülése érdekében.
Fontos, hogy egy afrikai sügeres akváriumban legfeljebb kétféle kő együttes használata néz ki jó, utána már csiricsáré benyomást kelt. A porózus lávaköveket kerüljük, nagyon magukba szívják a dzsuvát.
Milyen aljzatot használjunk?
Itt – sajnos – gyarlónak bizonyultam, és megvettem a drága bolti sódert/homokot. Persze itt is legalább tíz-tizenötszöri átöblítés szükséges használat előtt. Emellett általában a fehérvárcsurgói finom homokot szokták szeretni az emberek, az igazi hárdkór arcok pedig folyami sódert is tudnak gyűjteni a Dunából vagy más vizekből. Persze alapos pucolás szükséges ilyen esetekben. A túl finom szemcsét is kerüljük, mint ahogyan a túl durva, kavicsos sódert is.
Mit ne tegyünk az akváriumba?
Semmilyen műanyag növényt, koponyát, búvárt, kincses ládát, polipot, cápát, Buddha-szobrot – sajnos, ezek létező példák. Szerintem végtelenül ízléstelenek és természetellenesek, és cseppet sem „jópofák”. Idetartoznak még a felháborító, rózsaszín meg lila aljzatkövek – aki ilyenre vágyik, kérem, ne olvasson tovább, mert lesújt az ízlésrendőrség 🙂
Mekkora akváriumot vegyünk?
A legfontosabb kérdések egyike. Ha indítani akarunk, teszem azt, húsz hallal, akkor fél éven belül úgyis akarunk majd még húszat. Később már semmi nem elég, ez egy ilyen hobbi. Kezdésnek mondjuk húsz halra – három faj, 6-8 egyed per faj – például javaslok egy 300-350 literes akváriumot, ebben már szépen megnőnek. Persze itt is létezik mindenféle iskola, sokan javasolják a jelentős túltelepítést brutális szűrés és gyakori vízcsere mellett, ez is működik. (A túltelepítés az agresszió csökkentését célozza, mivel halaink hímjei területvédők, így kisebb akváriumban a gyengébb hímeket üldözhetik és megölhetik az erősebbek. Ha rengeteg a hal, kisebb az egyes hímek territóriuma és az üldözött gyengébb hímek is könnyebben fel tudnak szívódni a tömegben). Kezdésként ugyanakkor mondjuk 3-4 faj 6-8 egyede javasolható, mindez 300-400 literben. 800 liter felett gyakorlatilag bármit tarthatunk, akár 80-100 halat is, egy ekkora afrikai sügeres akvárium ennyi hallal rendkívül látványos tud lenni.
Szintén nagyon fontos: egyrészt, óvatosan kell kiválasztani az állványt, hogy elbírja az adott esetben több mázsás terhelést. 3-400 liter felett én már inkább a zártszelvényt javaslom, ott nem nagyon lehet baj. A sima, jellemzően nem tömörfából, hanem pozdorjából előállított bútorlapok 3-400 liter felett neccesek, ha nem is pár éven belül, de idővel vetemednek, átáznak, minden bajuk lesz, és kész az árvíz. Ne erőltessük, nagyobb akvárium esetében inkább zártszelvényt, esetleg Ytong-elemeket javaslok.
Még egy dolog: az akvárium és a bútor közé mindenképp tegyünk egy legalább másfél centi vastag hungarocell-réteget, vagy szivacsot.
Hol vegyünk akváriumot?
Háromféle alapvető beszerzési forrás adódik. A legkézenfekvőbb megoldás, ha készen veszünk gyári szettet – persze ez a legdrágább. A középutat a „csináltatott” akváriumok jelentik, én már legalább négy emberrel/céggel készítettem medencét, ebből hárman nagyon szépen dolgoztak, a negyedik tragédia volt (ott már-már büntetőfeljelentés megtételét fontolgattam, hagyjuk is). Végül lehet venni használt akváriumokat is a neten, itt azért jókora átverésekbe is bele lehet szaladni, volt szerencsém ilyenhez is. Összességében ár-érték-arányban a második megoldást javaslom. Elkészíttetett akváriumnál gyakran van mozgásterünk, készíttethetünk hátteret, bútort stb., így egy teljesen passzoló szettet vadászhatunk össze.
Háttér
Erre is rengeteg megoldás létezik. Szép hátteret lehet készíteni nikecellből, de ehhez nem értek, sosem csináltam. Vannak előre elkészített gyári hátterek, szintén nagyon dekoratívak, de drágák. Létezik még a perlit-betonos megoldás is, itt arra kell figyelni, hogy nagyon nehéz lehet az elkészült háttér, összezúzhatja az üveget. A legolcsóbb, de szerintem megfelelő megoldás a háttérfólia használata. Öntapadós, kék vagy fekete hátteret javaslok, felhelyezését a cikkben bemutatom (ld. lejjebb).
Az akvárium berendezése
Mivel rengeteg követ használunk majd a sügerek életterének kialakításához, így fontos, hogy a nagy súly ne repessze be a fenéküveget. Pontosabban nem is a kövek a veszélyesek, hanem a kő és az üveg közé beékelődő kisebb homokszemek okozhatnak csúnya sérüléseket. A legegyszerűbb megoldás, ha pl. a kínai üzletekben kapható olcsó, műanyag mosogatótálca-alátéteket helyezzük be először az akvárium aljára.
Ezt követően elhelyezzük a köveket. Alapszabály, hogy a nagyobb köveket hátra, a kisebbeket az előtérbe pozícionáljuk, ezzel is térhatást keltve. Fontos, hogy a halak addig a magasságig használják ki szívesen az akvárium méreteit, amíg biztonságban érzik magukat, ehhez a legjobb megoldás, ha nem csak horizontálisan (vízszintesen), hanem vertikálisan is magasítjuk a dekorációt. Magyarul: próbáljunk meg minél magasabb építkezni. (Az alábbi képen mondjuk pont nincs sok kő, de ide később hatalmas Anubias-tövek kerültek, amelyek pótolták a feltornyozott sziklákat).
A szemnek jót tesz, ha nem az afrikai sügeres akvárium valamelyik sarkában halmozzuk egymásra a köveket, hanem mondjuk, a medence hosszanti egyharmadánál van egy jelentős kiemelkedés, majd a kétharmadánál egy feleakkora. Persze ezt a gyakorlatban nem mindig egyszerű tartani, de törekedjünk rá. Amit kerüljünk, az a szimmetria, az sajnos nem mutat jól egy természetes környezetet leutánozni próbáló akváriumban.
Próbáljunk minél több búvóhelyet kialakítani, ezekre szüksége lesz a forgató (szájköltést végző) nőstényeknek és az üldözött, gyengébb hímeknek, valamint az akváriumban kiúszó, esetlegesen túlélő apró ivadéknak is.
A kövek elhelyezését követően egyenletesen oszlassuk el az előmosott talajt az akváriumban.
Ezt követően, ha minden a helyén van, elkezdhetjük az akvárium feltöltését vízzel. A legjobb megoldás, ha egy hosszú csővel és egy csapra rögzíthető elemmel is rendelkezünk, ez rendkívül megkönnyíti a későbbiekben a vízcserét is. Javaslom egy merülőszivattyú beszerzését is erre a célra.
Szűrés
Ha az akváriumot feltöltöttük vízzel, indítsuk be a technikát. A szűrésről önmagában könyveket lehetne írni, de ez most nem cél. Alapszabály: túlszűrt akvárium nincs, csak alulszűrt. Sügereink sokat esznek, és sokat ürítenek, ezt tartsuk szem előtt. Hosszabb kísérletezést követően arra jutottam, hogy ár- érték-arányban messze a legjobb megoldást a nagyméretű szűrőszivacsok és powerhead-ek alkalmazása jelenti, hetente úgy 30 %-os vízcserével kombinálva. (Nyilván sokan nem értenek egyet vele, a szűréstechnika már-már vallás, de itt most az alapokról írok). Persze a gyári külső szűrők is remekül működnek, ha van kedve valakinek azzal vacakolni.
Nagyon fontos dolog: akváriumunk biológiáját be kell indítani, a szűrőbaktériumok elszaporodását lehetővé kell tenni és elő kell segíteni. Ennek legegyszerűbb, meglehetősen alpári módja, ha esetleges korábbi akváriumaink legótvarabb, legkoszosabb szűrőszivacsát alaposan kinyomkodjuk újonnan beindítani kívánt medencénk vizébe, majd pár hétig folyamatos szűrés mellett hagyjuk működni a rendszert. Az elejét – sajnos – könnyű elrontani, ha túl hamar telepítünk bele halakat úgy, hogy a „biológia” még nem állt be, könnyen teljesen elhulláshoz vezethet a dolog.
Mi történik később, a beindítás után?
Három-négy héttel az indítást követően megpróbálkozhatunk a betelepítéssel. Legjobb, ha a betelepíteni kívánt halakat egyszerre, egy helyről szerezzük be, így elkerülhető, hogy a korábban berakott halak azonnal megtámadják az újakat. Persze, ez sem kockázatmentes, mert a friss, sérülékeny biológiai egyensúlyt fel lehet borítani egyszerre 20-30 hal betelepítésével. Szóval, csak óvatosan.
Honnan vegyük a halakat?
Egyetlen esetben rendeltem halakat külföldről: soha többet. A patinás német tenyésztővel úgy megjártam, mint még senki, bár nyilván csak pechem volt – sokan dicsérik azóta is. A magam részéről maradok a hazai tenyésztőknél, bár az is igaz, hogy valódi ritkaságot nem könnyű itthon beszerezni. Kereskedelmi láncokban, nagyobb boltokban ritkán találni szép afrikai sügeret, nekik ez a műfaj inkább nyűg. Magánemberektől, vagy a kevés elkötelezett szaküzletből javaslom a halak beszerzését, lehetőség szerint személyesen, ha van rá alkalom, élőben megtekintve a tartási körülményeket és a szülőket.
Lépésenként
Az alábbiakban lépésenként bemutatom egy matricafóliás háttérrel rendelkező akvárium kialakítását.
Afrikai sügeres galéria (a horgászat-témájú galéria alatt):
…pedig hatalmas reményekkel álltam neki a dolognak. Afrikai sügerekkel foglalkozom hobbiszinten, de sajnos, idehaza eléggé korlátozott a kínálat. Már egy Read more
Tagja vagyok néhány nemzetközi afrikai sügeres fórumnak. Ezeken a platformokon a két leggyakrabban elhangzó kérdés egyike az „ID please”, vagyis Read more
Felelős állattartás és annak hiánya a magyar akvaristák körében. Halkoldusok, olcsójánosok és tájékozatlan hobbitársak. Lesújtó állapotok.
(Blogtulajdonosi előszó: Máté barátom szokásos alaposságával folytatja vendégelőadói tevékenységét, ezúttal a torokátum- és "hoplo"-harcsákról lesz szó cikkében). Az első részben Read more
Az Interneten rengeteg fajleírás található különböző nyelveken a címben szereplő halakról, emellett magyarul is létezik kiváló, számos kiadást megért szakkönyv Read more
Vélemény, hozzászólás?