Na, a „parádé” azért erős túlzás, mindenesetre egész jó peca kerekedett a Fűzvölgyi-csatornán ezen a reggelen. Rövid szabadságom alatt mindenképpen be akartam iktatni egy hajnali rablózást, ez végül egészen jól sikeredett – persze augusztusi, pokoli hőség-mércével mérve. Mivel most egy ideig munkahelyi kötelezettségek miatt megint nem jutok le a partra, úgy döntöttem, hogy megemlékezem virtuális naplómban erről az alkalomról.
Előzöngék
A bevezetőben említett hajnali lógatást megelőzően sikerült a páromat is lecsábítanom egyik este egy nappali keszegezéssel kombinált esti süllőzésre. Egy olyan helyet választottam, ahol tavaly már sikerült harcsát, süllőt és csukát is fognom, bíztam benne, hogy ezúttal is sikerrel járunk. A dunavecsei üdülősorral szemben ültünk le egy igen vadregényes, szemet gyönyörködtető szakaszon. A terv a szokásos volt: nappal keszegezés/pontyozás, sötétedéstől rablózás, aztán majd meglátjuk.
Gyorsan megfogtam a szokásos nyolc csalihalamat, hogy ezzel már ne kelljen vesződni, aztán nekiálltam összerakni a két feedert és megkezdtem a keszegezést. Az élőcsalit már régen elengedtem a csatorna törpeharcsa-állománya miatt, így mindenféle pelletekkel kísérleteztem. Sajnos, nem igazán ettek a halak, nem volt üteme a pecának, időnként jött egy-egy tenyeres dévér vagy karikakeszeg. A legnagyobb dévért a lenti fotón lehet megtekinteni, mit ne mondjak, fogtam már szebb halakat a csatornán…
Sötétedés környékén nekiálltam rablózni, de a pusztító hőségben nem evett semmi, még a törpeharcsák sem nagyon mozgolódtak. Egyetlen kapásom volt, az meglett: a lenti képen látható arcpirítóan apró kölyökharcsa. Tíz óra körül feladtuk, egyszerűen nem volt értelme a hőséggel és a szúnyogokkal való meddő küzdelemnek. Úgy döntöttem, legközelebb hajnalban próbálkozom.
Hajnali peca
Pár nappal később elég nyűgösen keltem fel öt órakor az éjféli vihar, a hajnali kakasrikácsolás és szúnyogattak következtében. Némi kávét erőltettem magamba, majd kivánszorogtam a dunavecsei zsiliphez. A terv az volt, hogy a nálam lévő csalihalak segítségével az egyik botot bedobom fenéken arra, ami jön, a másik bottal meg majd pergetek.
Sügérben gazdag hajnal
Elsőre felfűztem egy snecit a fenekező készség horgára, majd bedobtam a zsilip utáni szakaszon a gyorsan kavargó vízbe, nem messze a hídtól. A másik bottal egy gumihalat próbáltam cincálgatni süllő reményében, de a fenekezőt már rángatta valami. Féltenyeres sügér fűzte fel magát a nála nem sokkal kisebb snecit tartalmazó horogra, fotót követően ment vissza, remélem, túlélte a találkozást. Pár perccel később egy még kisebb társa követte. Mivel nem az volt a cél, hogy tizenkét centis sügereket fogjak tízcentis snecikkel, taktikát váltottam. A csalihalat máshova dobtam, a másik bottal pedig a szokás szerint őrjöngve rabolászó balinokat céloztam meg egy Salmo Thrill-lel a híd utáni szakaszon.
Balin és süllő
A Salmo Thrill-t gyorsan húztam a híd utáni, balint gazdagon tartalmazó csatornaszakaszon, és kisvártatva meg is lett az első kapásom: közvetlenül a lábam alatt vágott rá a felszínen húzott műcsalira az alábbi képeken látható balin. Szerencsére nagyon jól akadt a hármashorog, gyors fotót követően kergethette tovább a küszöket. Örültem neki, mert balint elég nehezen tudok műcsalival becsapni, ritka, hogy nem kishallal fogom meg őket, hanem pergetve. Általában nem is horgászom rájuk, ez is igaz, inkább a süllők és csukák kergetésével vagyok elfoglalva, ha pergetek.
A fűzött snecis pecám mozdulatlanul meredt az ég felé; úgy döntöttem, hogy elég ebből, átrakom máshová. Legnagyobb meglepetésemre élénk ellenállásba ütköztem, egy kiló feletti süllő döntött úgy, hogy észrevétlenül „ráalszik” a snecibe burkolt horogra. Némi küszködés után meg tudtam meríteni a szépséges ragadozót. Bekönyveltem a jószágot a fogási napló megfelelő rubrikájába, majd az e célra rendszeresített szerszámnyéllel gyorsan átsegítettem a másvilágra. Hja, a süllőt megeszi a család.
A végére még egy csuka is jutott
Otthagytam a híd utáni szakaszt, a süllőfogáson felbuzdulva visszaraktam a kishalas botot oda, ahonnan a süllő jött, (persze mást már nem fogtam vele), míg a másik bottal a műtárgy feletti szakaszon próbáltam sügerezni közepes méretű gumihallal és twisterrel. Kisvártatva ütést éreztem a boton, majd megkönnyebbült a szerelék: üresen tekertem ki a szerkót, a jelek szerint csúfosan elharapta a zsinóromat a gumiféregre elcsábult csuka. Gyorsan kötöttem egy wolframelőkét – igen, az idei horgászrendből végre kikerült a drótelőke tavalyi tilalma, (ami egy ordas hülyeség volt, mint azt korábban szóvá is tettem a blogomon, szerencsére a döntéshozók is gyorsan belátták).
Néhány dobással később meg is fogtam egy kisebb, méret körüli csukát, de szemlátomást nem azt a példányt, amelyik megcsúfolt, mert a műcsalim nem lett meg.
Mindenesetre elég árulkodó, hogy egyetlen horgászaton négyféle ragadozót is sikerült fognom, nekem ne mondja senki, hogy „nincs hal a vízben…”. Ha az előző alkalommal partra segített bébiharcsát is figyelembe vesszük, ötféle ragadozót fogtam két pecán, szerintem ez nem rossz annak ellenére sem, hogy persze közel sem kapitális halakról van szó.
Októberig most vélhetőleg nem jutok le a vízpartra, folytatás ősszel!
A legbizarrabb tengeri horgászatomra már az utolsó évemben került sor. Helyi jóbarátommal és a fiaival, valamint párommal mentünk ki bérelt Read more
Van az úgy, hogy az ember a legkézenfekvőbb vizet nem horgássza. Nekem úgy sikerült egyáltalán nem horgásznom a Kiskunsági Öntöző Read more
Június tizenharmadika, délután van, süt a Nap, gyönyörű kora nyári az időjárás, pecázni kéne! Némileg nyomorult állapotban vagyok, mert éjszaka Read more
Ezt is megértük, lassan vége a télnek, itt a tavasz! Persze az időjárás erről kizárólag munkanapokon hajlandó tudomást venni, hétvégenként Read more
Csaba
Örömmel olvastam, ahogy mindig….😉