Horgászat Egyiptomban

2023 októbere óta Egyiptomban dolgozom, így már egy ideje törtem a fejem azon, hogyan tudnék rápróbálni a 120 milliós afrikai ország horgászvizeire. Persze, gépjármű és helyismeret nélkül ez nem a legkönnyebb feladat. Végül 2024 elején alkalmam nyílt kicsit pecázgatni, rögtön nem is egy, hanem két egyiptomi helyszínen – csatornapeca és tengeri horgászat élménybeszámolója következik az alábbi bejegyzésben.

Csatornapeca?

Az ország látnivalóinak feltérképezése közben akadtam először egy első ránézésre ígéretesnek tűnő csatornára. Úton Saqqara-ba, a Dzsószer-piramis meglátogatásának alkalmával tűnt fel az alábbi képen látható víz, gyorsan szóltam is sofőrnek, hogy álljon már meg egy pillanatra. Bár a vízben szemlátomást éltek halak (ezt elárulta a rengeteg gyűrűzés a felszínen), sajnos, annyira szemetes volt a környék, hogy elment a kedvem a horgászattól. (Idehaza is gyakran panaszkodunk a „kedves” horgásztársak által a parton hagyott szemétre, de az egyiptomi hulladékhelyzet sajnos nagyságrendekkel rosszabb). Amúgy idilli lenne a helyszín, igazán kis vadregényes lógatást lehetne rendezni itt. Tilápiaféle bölcsőszájú halak, harcsák biztosan lakják a vizet.

Fajjúm, sós vizű tó és újabb csatorna

Fajjúm egy igazán különleges helyszín, Kairótól nem túl messze, a részletes ismertetésétől terjedelmi okokból most eltekintenék. A lényeg, hogy vizes élőhely, rengeteg madárral, sós vizű tavakkal, valamint befolyó csatornákkal tarkítva. Kollégámmal és barátommal, Péterrel és egy sofőrrel indultunk neki a kellemesnek ígérkező kirándulásnak. Péter ugyan nem pecás, inkább ornitológiai vonalon érzi magát otthon, de a Fajjúm környéki tavak madarakban és remélhetőleg halakban is gazdag környéke mindkettőnk hobbijának ígéretes helyszíne lehet, előzetesen legalábbis így gondoltuk.

Felszerelés?

Magyarországról csak igen szerény felszerelést vittem magammal Egyiptomba: egy rövid tele-pergetőbotot, amelyet összecsukott állapotban könnyedén el tudtam helyezni a bőröndömben; egy harmincas méretű, húszas zsinórral feltöltött elsőfékes orsót, amelyet itthon bolognai boton használtam; egy előkés létrát, pár ólmot, horgot, kapásjelzőt, forgókapcsot, néhány twistert. Alapvetően tengerparti pecára gondoltam, ezért a felszerelésért nem nagy kár, ha a sós víz „megeszi”.

Először pergetni próbáltam, nulla eredménnyel. Persze, a rövid bottal nem igazán tudtam megdobni a partról azt a távolságot, ahol a nagyobb halak – vélhetően – tartózkodtak. Oké, akkor próbálkozzunk tradicionális horgászattal, fenekező felszereléssel – ám szembesülnöm kellett azzal, hogy nincs csalim.

A tóba egy széles, kifejezetten ígéretes csatorna ömlött bele. Lassú folyása, a vegetáció dús mivolta és nem utolsósorban a szemközti parton felbukkanó helyi horgászkollégák jelenléte miatt biztos voltam benne, hogy itt végre megfogom első egyiptomi halamat. Igen ám, de ehhez csali kellene…. Annyi eszem persze nem volt, hogy hozzak magammal egy doboz csemegekukoricát, de mentségemre, előzetesen fogalmam nem volt, mire számítsak. Nem, hogy ismeretlen víz, eleve más kontinens…

Moszatos lógatás

A helyi erőkkel konzultálva kiderült, hogy egy bizonyos „rím”-mel csaliznak. De mi a fene az a „rím”? Sofőrünk angoltudásán kifogott a kifejezés lefordítása, így a végén az egyik helyi erő megígérte, hogy hamarosan hoz nekem belőle. Mintegy negyedórával később felbukkant a delikvens, kezében egy szutykos műanyag zacskóban valamiféle fonalas zöldmoszattal. Ez lenne a „rím”, a csodacsali?! Jó, Magyarországon is hallottam már sporikat moszattal amurt fogni, nem elképzelhetetlen a dolog. Megköszöntem, és végre megkezdtem a lógatást.

Betli a csatornán

Nem akarom hosszúra nyújtani a sztorit, két kapásig jutottam, egyik sem lett meg. Pedig a vízmélység is rendben volt, a helyeket is váltogattam, a környezet is szép – itt még szemét sem nagyon volt. Nulla etetéssel, egy-egy kósza moszatcsomóval ez most nem jött össze – kérdés, ha a fent említett doboz kukorica nálam lett volna, mire megyek vele. Ennél valószínűleg többre. Sebaj, irány a tenger!

Tengerparti horgászat Egyiptomban

A következő kiránduláson már célzottan horgászni mentem, igaz, csalim ekkor sem volt – a sofőr ígérte, hogy hoz majd. (Vagy majd legfeljebb valahol veszek valamit, gondoltam). A célállomás a Kairótól kétórányi távolságban található Ain Sokhna település melletti tengerpart volt. Némileg nyűgösen indultam el, mivel fél négykor kellett kelnem ahhoz, hogy időben, napfelkelte környékén kiérjünk a vízre.

Először pergetéssel próbálkoztam, de két twister beszakításán kívül teljesen eseménytelenül telt az első negyedóra. Váltottam – először csak módszert (fenekezés a sofőr által prezentált gilisztával, illetve garnéladarabokkal), majd a rengeteg eredménytelen, gyors, paducszerű kapást követően helyszínt is. A sekély, homokos strand környékén vélhetően csak apróhalak nyüzsögtek. De legalább már volt kapásom!

Végre érdemi peca!

Pár száz méterre a strandtól helyi pecások lepték el az egyik sziklás, kies helyszínt. Gyorsan leparkoltunk, összeraktam egy dunai nagyhurkos szereléket húszgrammos ólommal, és már repült is be a garnéla. Sok rontott kapást követően idővel ráéreztem arra, hogy mekkora csalival és horoggal kell próbálkozni, mert a túl nagy csalit azonnal szétcincálták, a kisebbet pedig egyben el tudták tüntetni a sajnos nem túl nagy, számomra ismeretlen fajú halak. A helyi erőket hamarosan túlfogtam, na persze nem azért, mert jobb horgász lennék, csak valamiért errefelé nem lehet kellően finom szerelékeket vásárolni. Mindenki nagy dióverőkkel, vastag zsinórokkal és kampókkal próbálkozott, elenyésző százalékkal értékesítve a kapásokat. Nekem a kis Gamakatsu horgok, a vékony zsinór és az érzékeny felszerelés nagy szolgálatot tettek.

Elsőnek valamiféle tengeri durbincsféle halakat fogtam. A legelső halat rögtön vissza is engedtem, de utána azonnal éreztem magamon a helyiek jeges tekintetét, a sofőr meg is kérdezte, miért dobtam vissza a halat… az ilyet itt megeszik. Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak – tartja a mondás, bölcsebbnek tartottam beállni a sorba és a további halakat engedelmesen továbbítottam kísérőmnek, aki egy vödörbe gyűjtötte őket.

A durbincsok után egy nagyon furcsa halat (majd további három társát) fogtam. Élénk ellenkezést, többszöri vízből kiugrást követően vettem kezembe az alábbi fotókon látható, gardaszerű, ám furcsa, vörös félcsőrrel rendelkező, energikus halat. Tanulva a libanoni tengeri horgászatokon szerzett negatív tapasztalataimból („minden tengeri élőlény vagy mérgező, vagy megszúr, vagy undorító”) nem igazán mertem megfogni a jószágot, mert az élénkvörös csőr figyelmeztető jelként csapkodott a levegőben. (Persze valószínűleg teljesen ártalmatlan volt a hal.)

Egy rövid videó is készült a kifogását követően is élénken csapkodó halról:

Rajzfilmbe illő hal

Sajnos, bár a hazai halfajokkal azért tisztában vagyok, az egzotikus tengeri jószágokat azért nem nagyon ismerem, legfeljebb az Adriában fogható halak egy részét. Így aztán azóta sem tudom az alábbi fotókon látható, néhány további tengeri durbincsot követően megfogott hal nevét. Ha valaki netán tudja, szívesen veszem kommentben a meghatározásokat.

Végeredmény

Négy csőrös gardasneci, egy rajzfilmhalacska és nyolc durbincsféleség jött össze a végére, rengeteg rontott kapással. Legközelebb megpróbálom valamilyen szívósabb csalival, például tintahaldarabkákkal és még kisebb horoggal, szerintem eredményesebb leszek. Mindenesetre első tengeri pecának nem volt ez rossz!

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Vérpontyok

Többször előfordult, hogy twisterrel pontyot fogtam, ezek a halak többségében ki is jöttek. Igaz, talán nem kellene ezen annyira csodálkoznom, Read more

Ha október, akkor csuka

Októberi csukázás a Fűzvölgyi-csatornán

Csatornahorgászat – 2022 összefoglalója 2. rész

Rapszodikusnak mondanám az első félévet, mivel az intenzív, de nem mindig eredményes süllőkergetés miatt hajlamos voltam elfeledkezni a békéshalakról. A Read more

Süllődömping a Fűzvölgyi-csatornán

A nyáron esedékes hosszabb szabadságomat igyekeztem idén is a küszíváshoz igazítani, mert számomra az egyik legvonzóbb peca a klasszikus, karika-kapásjelzős Read more

Szolgálati közlemény – 50.000

(Számomra) jelentős mérföldkőhöz érkezett a blogom, ugyanis nemrégiben elértem az ötvenezres olvasottságot. Fogalmam nincs, hogy ez sok vagy kevés, nekem Read more