Nem a legautentikusabb forrás ez a blog, ha halételekről van szó, gyárilag nem szeretem ugyanis a halat. Ez korábban számos kellemetlen konfliktussal is járt, sokszor fordult elő ugyanis, hogy hazai vagy adott esetben akár külföldi vendéglátóm – nyilván csemegeszámba menő – halételekkel rukkolt elő, amit aztán alig győztem udvariasan elhárítani. (Mint később megtanultam, az elhárítás egyik civilizált módja amúgy, ha a nemkívánatosnak vélt ételt megköszönjük, elvesszük, majd hosszas beszélgetést követően összeturkálva, esetleg a köretet részlegesen elfogyasztva küldjük vissza a konyhára. Amit nem szabad, az az őszinteség: ha elmondjuk, hogy köszönjük, de nem élünk vele, akkor megsértődnek).

Amit mégis képes vagyok megenni, az a füstölt sprotni és lazac, ahol a füstölés megszüntetni a számomra kellemetlen halszagú kipárolgást; valamint az egyetlen, hazai halból készült étel, a vajban sült fűszeres süllő. Ennyi bevezetőt követően lássuk a receptet.

Előkészületek
Az étel elkészítéséhez két fő részére elég egy kifogott állapotban 80-90 dekás süllő. A halat megnyúzzuk, eltávolítjuk az uszonyokat, úgy, hogy csak a képen látható torzó maradjon belőle.
Ezt követően mindkét oldalon ejtünk 4-6 bevágást, mintegy fél centi mélyeket. A halat bedörzsöljük először fokhagymás sóval, majd fehérborssal. A 4-6 bevágásba vékonyra vágott fokhagymaszeleteket nyomunk. A hasüregbe is tegyünk fokhagymagerezdeket.

Ezt követően még három fűszerrel szoktam beszórni a halat: majoránnával, rozmaringgal és kakukkfűvel.

Tepsiben, elektromos tűzhelyen, 150 fok körül szoktam megsütni a halat, ehhez 15-20 deka vajat használok fel. Sütés közben néha meglocsolom a vajjal a hal felső részét, hogy ne száradjon ki. (Esetleg ez kiváltható vékonyra szeletelt füstölt szalonna – mérsékelt mennyiségű – elhelyezésével a halon). Nagyjából húsz perc alatt készre sül, ezen időtartam alatt valamikor meg kell fordítani, hogy egyenletesen süljön meg.

Tálalás
Tálaláshoz egy nagyobb dísztálat szoktam kikészíteni, amelyet salátalevelekkel borítok. A halat középre helyezem, majd citromkarikákkal díszítem a tányért. Fogyasztás előtt még rá szoktam csavarni egy fél citrom levét.

Mivel a receptnek vége, botcsinálta gasztrobloggerként ide kellene írnom, hogy „Jó étvágyat kívánok!”, amit sosem értettem, lévén ez egy virtuális recept, és nem jutunk hozzá a finom eledelhez pusztán azáltal, hogy elolvastuk a fentieket. Ezért én ilyesmit nem fogok leírni, legfeljebb annyit, hogy „görbüljön!”.
Ördögh Máté
Hmmm… igencsak ínycsiklandozónak tűnik.
Lehet, többet kellene süllőznöm. 🙂
A halak pechjére, nem vagyok válogatós (megeszem még a gébet is), de annyi bizonyos, a fokhagymás, fűszernövényes (pl. kakukkfüves, bazsalikomos) ízesítés nem maradhat el nálam sem, ha halételről van szó.
András
Na majd idén adunk nekik 😉