„Ügyvéd kell már a vízpartra?!” (Avagy: fenntartásaim a horgászrenddel kapcsolatban)

„Lassan már ügyvédet kell vinni magammal a vízpartra”, füstölgött teljesen jogosan az egyik kommentelő valamelyik Facebook-csoportban. Tény, hogy a horgászatra vonatkozó magyar jogszabályok és más normák idővel egyre bonyolultabbá váltak, és mostanra már valóban néha követhetetlen, hogy mit és hogyan kellene betartanunk a szabályos, jogkövető horgászathoz. Némi elmélkedés következik a fenti témában, összegyűjtöttem pár nehezen megfejthető vagy értelmetlen(nek vélt) szabályt.

Hogyan vált lassan átláthatatlanná a szabályrendszer

Gyerekkoromban (nem mostanában…) elég volt ismerni az országos horgászrendet. Tilalmi idők, méretkorlátozások stabilak voltak: ponty-süllő stb. 30 cm, csuka-balin stb. 40 cm, harcsa 50 cm, napi 5 db nemes, ebből 3 lehet egy faj, napi 5 (később 10) kg egyéb hal, fogási naplót vezetni, védett (és „szigorúan védett”, ami a „fokozottan védett” kifejezés elődje volt) halakat ismerni, balatoni általános tilalom végét várni tavasszal, kb. ennyi. Aztán később egyre bonyolódott a szabályozás, ahogyan a MOHOSZ folyamatosan veszített a jelentőségéből, és egyre inkább felértékelődött a többi szövetség, egyesület. Egyre inkább specializálódtak a helyi szabályzatok, egészen eltérő lett az országostól például a balatoni, vagy a Körösök vidékén érvényes helyi horgászrend.  

Értem én, hogy a horgászat megkezdése előtt tájékozódni kell a helyi szabályokról, de tegye fel a kezét az, aki mondjuk 5+ eltérő horgászrendű vízen lógat, és szó szerint fejből tudja az összes, gyakran teljesen indokolatlan és néha ellentmondó szabályt. (Egy gyöngyszem például a Körösök vidékén érvényes horgászrendből: „Az Uhrin János utca felőli áteresz és a Sittye utcai tiltó 5 méteres sugarú távolságában horgászni tilos!” Itt például azt sem értem, amit olvasok.)

Ki lehet nyomtatni, persze, az egyes horgászrendeket, de én például pont azért veszem meg az országos éves területi engedélyt, hogy egyfajta szabadságot nyerjek általa, bármilyen természetes vízen lógathassak.

Elég érdekes lenne, ha az általam leggyakrabban horgászott, mondjuk Duna-Dráva-Ipoly-Fűzvölgyi-Kunsági-Velencei-tó-Balaton összes szabályzatát kinyomtatva, egy mappába lefűzve hurcolnám magammal mindenhova. (Bár most, hogy így leírva látom magam előtt, már nem is tűnik annyira elvetemült ötletnek…). Sajnos, ahogyan – némi képzavarral élve – egyre mélyebbre merülünk a jogszabályi hierarchia mocsarában (melynek tetején jelen esetben a törvények, az alján pedig a helyi horgászrendek helyezkednek el), úgy lesznek gyakran egyre pontatlanabbak és szakmaiatlanabbak a horgászrendekben olvasható megfogalmazásmódok.

Mire is kell figyelni, ha horgászni indulunk?

Elvileg a horgászat egyik célja a rekreáció lenne, a pihenés, stresszoldás és hasonló lózungok. Ehhez képest – amellett, hogy maximálisan szabálykövető horgásznak tartom magam, és halat is csak elvétve hozok el – némi túlzással folyamatos rettegésben töltöm el a vízparti órákat, hogy éppen mi ellen vétek akaratlanul is, vagy éppen mit felejtettem otthon, ami miatt szankcionálhatnak. Nézzük csak sorban.

Rövid, példálózó felsorolás, hogy mire kell figyelnem, ha pecázni indulok:

• horgászengedély: nyilvánvaló kellék, enélkül tényleg ne induljunk el; legtöbbször már indulás előtt beikszelem a naplóba az adott napot, nehogy a vízparton elfelejtsem, mert ugorhat az engedély (kivéve persze azokat a vizeket, ahol óra-perc pontossággal kell rögzíteni a horgászat kezdetét…);
• plasztik horgászkártya; megvettük, kiváltottuk, némi demagógiával élve senki nem tudja, mire jó, de néha nézik;
• golyóstoll, legalább 2 db (nehogy az egyetlen darab kifogyjon), hogy megfelelően tudjam vezetni a fogási naplót;
• ahol a leggyakrabban horgászom (Bácshosz felségterülete), ott a helyi szabályzat megköveteli a digitális mérleget, mint kötelező kelléket; így hát nem elég pusztán a digitális mérlegre figyelnem, hanem gondoskodnom kell tartalék elemekről is, nehogy működésképtelen legyen a szerkezet és emiatt ugorjon az engedély;
• szintén helyi, infernális ostobaság a pontymatrac kötelező magammal cipelése, ami már csak azért is égbekiáltó marhaság, mert ha cserkelő pergetésre megyek, ahol adott esetben ki sem emelem a vízből a fogott halakat, papírforma szerint akkor is magammal kell vinnem a vízparton mindenhova a teljesen felesleges pontymatracot;
• mérőszalag: mondjuk, ez hatéves korom óta részét képezi a horgászmotyómnak, úgyhogy nem túl megterhelő nem elfelejteni;
• szemeteszsák: sajnos, ezt magunknak köszönhetjük, a horgászok el nem hanyagolható százaléka ugyanis rettenetesen trehány és igénytelen a vízparton. Nemrég láttam a Kunsági partján egy leégett nádas-szakaszt (Homoki hídtól felfelé), ahol méterenként mintegy 15-20 sörösdoboz elszenesedett „teteme” éktelenkedett a megsemmisült nádas helyén. Meglehetősen szomorú és egyben dühítő látvány volt. Megértem, hogy a horgászokat szemétszedésre biztatják, ugyanakkor nehezen fogadom el, hogy más szemetét is nekem kell összeszednem. Túlvagyunk egy világjárványon, újra megtanultuk össztársadalmilag a higiénia alapvető szabályait, ezzel viszont némileg ellentétesnek érzem, ha más otthagyott taknyos zsebkendőit vagy elhajigált, nyálas csikkjeit kell összeszednem a horgászat megkezdése előtt. Méghozzá kötelező jelleggel, mert szemetes horgászhelyen ugyebár tilos megkezdeni a horgászatot. Értem és támogatom, hogy a maga szemetét mindenki köteles elvinni maga után, de a másét – például a fenti fenntartásaim miatt – nem szívesen takarítom. Ha valakit szemetelésen kapnak, tiltsák el egy évre, de ne azt szankcionálják, aki csak épp arra jár. Csak nem fogok gumikesztyűben horgászni járni…
• „A horgászhely folyamatos megvilágítása az éjszakai horgászat teljes időtartama alatt kötelező”, utasít a helyi horgászrend. De milyen erősséggel? Elég egy sima napelemes kis horgászlámpa, amivel jól látni a fluoreszkáló karikás kapásjelzőt, vagy reflektor kell? A horgászhelyet kell megvilágítani, vagy a botokat? Az egész horgászhelyet kell? Beletartozik-e a horgászhelybe a sátor, a parkoló kocsi stb.? Éjszakai helyváltoztatós pergetéskor mit világítsak meg, a vizet…? Kérdéseim számosak, amelyekre a horgászrendből nem kapom meg választ. Ettől függetlenül 2 db lámpa és tartozékai minden esetben jönnek velem, ha pecázni indulok. Persze, elemeket is külön csomagolok, ha netán lemerülne az éppen használt.
• Mivel a horgászhelyet kocsival közelítem meg, ezért nálam kell lennie a jogosítványnak és a forgalminak, valamint figyelnem kell az összes, gépjárművezetésre vonatkozó szabályra is, sebességhatárok, gátfelhajtási engedélyek, miegyéb…
• Ha netán el akarnék hozni halat, azt csak fejbevágott állapotban tehetem meg. A Duna mentén mindenhol találunk erre a nemes feladatra alkalmas uszadékfát vagy követ, a csatornák partján viszont a legtöbb helyen nincs semmi ilyesmi, rendszeresítettem hát a célra egy szerszámnyelet (a Mr. Furkó becenevet kapta). Mr. Furkót is mindenhova cipelem magammal, hátha beköszön egy másfeles süllő, hazakísérési szándékkal…

(Megjegyzem, a fentiek a rendes horgászcuccokon felül kellenek, tehát emellett be kell rakni a feedereket, a pickert, a csalihalfogáshoz a spiccbotot, az éjszakai rablózáshoz a két fenekezőt, ezekhez mind orsót, a rengeteg aprócikket, elemózsiát, innivalót, etetőanyagot, csalikat, szúnyogriasztót, csalihalaknak kannát, vödröt, telefontöltőt, fényképezőgépet… Néha már úgy megyek ki egy félnapos pecára, mintha költöznék.)

Szabálykövető éjszakai pergetés a gyakorlatban

Nézzük meg a gyakorlatban, hogy is nézne ki egy szabálykövető éjszakai cserkelős peca a Fűzvölgyin a normák megalkotói szerint.

Jobb kezemben a bot, bal kézzel tekerem az orsót, eddig tiszta. Nyakamban lóg a műcsalis táska, ebbe belefér a wobblerek és twisterek mellé a mérőszalag, az engedély és még a két darab golyóstoll is. Bal hónom alatt szorítom a kötelező pontymatracot, jobb karom alá még (ha ügyes vagyok) befér a merítő. Fogaim közé szorított elemlámpával folyamatosan be tudom világítani a horgászhelyemet, míg fennmaradó, szabadon választott testnyílásaimban el tudom rejteni a 0,5 kg pontosságig mérő digitális mérleget, esetleg néhány tartalék elemet is. A nadrágzsebekben el tudom helyezni az irataimat, a plasztik horgászkártyát és a mobiltelefont (víztérkódhoz jól jön), valamint a kulcsaimat. Ha mindezzel megvagyok, akkor a kötelező szemeteszsákot még esetleg a fülemre tudom csomózni. Jogkövető horgászként immáron megnyugodva vághatok neki a rekreációs célú éjszakai pergetésnek…

(Kevésbé vidám alaptermészetű olvasóim számára jelezni szeretném, hogy természetesen én is tudom, hogy az egész fenti hóbelevanc belefér egy hátizsákba – de kinek van kedve hátizsákot cipelve pergetni? Az egésznek a lényege a könnyed, helyváltoztatós cserkelés lenne, nem pedig az, hogy teherhordó málhás szamárként izzadjon az ember mindenféle csalánosban éjszaka).

További érdekességek és anomáliák

1.) Amur

Fogható, idegenhonos halfajnak számít az amur. Az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, 14. §. szerint „Tilos a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból az ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása.” Ehhez képest a sok horgászhelyen az amur legkisebb kifogható mérete: 50 cm és naponta 1 db vihető el. Magyarán, egy törvény szerint is nemkívánatos, közismerten káros halfajt véd sok szövetség méret- és darabszámkorlátozással. Nem inváziós hal ugyan az amur, de idegenhonos és kártékony. Nem értem a védelmét. Tudom, sokan nem értenek egyet velem, mert hát „milyen jó sporthal az amur”, de hosszú távon jobbak lennének a hazai vizek nélkülük.

2.) A kívülről akadt invazív hal esete

Pergetés közben a lassan cincált twisterre kívül akad, mondjuk, egy feketeszájú géb (velem többször is megtörtént eset). No, ki tudja megmondani, mi a teendő? Szerencsére a MOHOSZ tisztázta a kérdést, főszabály szerint a nem szabályosan megfogott halat nem lehet megtartani, tehát a „közkedvelt” gébet (busát, bármit) óvatosan vissza kell engedni a vízbe. Azért – minden tiszteletem ellenére – megnézem, ahogy a 82 éves Józsi bácsi erre magától rájön. Miért kell olyan, egymásnak ellentmondó szabályokat hozni, amihez utólag külön értelmezést kell kiadni?

Egyébként a probléma itt is az, hogy a MOHOSZ rabsicnak néz mindenkit. Két szabály van: 1.) tilos gereblyézni; 2.) tilos visszaengedni az invazív, idegenhonos fajokat. Miért is nem létezhet a két szabály együtt? Mert a szabályok megalkotói mind a 700 000 magyar horgászról feltételezik, hogy visszaélne a visszadobási tilalommal, és bőszen nekiállna gereblyézni. Optimálisan mindkét szabály együttesen érvényben lehetne, azzal, hogy aki gereblyézik, azt eltiltják 5 évre oszt’ csókolom. Ja, persze akkor el kellene kapni a megfelelő mennyiségben alkalmazott (és megfelelően megfizetett…) halőrök segítségével. De nem, helyette külön értelmezést kell kiadni. Agyrém.

3.) A víztérkód

Aki ezt kitalálta… Ennél illúziórombolóbb dolog kevés létezik.

Képzeljük el, békésen lógatunk valami szépséges vadvíz, mondjuk az Ipoly sárgarigófüttyös partján egy fűzfa árnyékában, költői magányban. Végre elmerül az úszó, kettes csuka rabolta le a csaliként felkínált bodorkát. Kifárasztjuk, megmerítjük, lefotózzuk, majd úgy döntünk, hazavisszük. Ehhez be kell könyvelnünk a csukát a fogási naplóba. Igen ám, de az Ipolyról még idén nem vittünk el halat… És nem elég, ha nyitunk egy új rovatot „Ipoly” felirattal, ehelyett konkrétan ezt kell beírnunk: 12-015-1-1. Életszerű. (Persze ezeket a számokat fejből senki nem tudja, ott kell keresgélnünk az okostelefonon pecázás helyett a vízparton. )

4.) Drótelőke

Ha már csuka: drótelőke.

Az országos horgászrend alapján „41. A műcsali használatának kivételével a háromágú horog, a drótelőke, valamint a vágóhorog alkalmazása csak a halgazdálkodási hasznosító engedélyével lehetséges.”

Egyrészt, némi humorérzékkel értelmezhetjük úgy is, hogy műcsali használatakor engedélyezett a drótelőke és a vágóhorog alkalmazása is. Másrészt, mi az a drótelőke? A wolfram annak számít? Minden annak számít, ami fém? (Spoiler: igen).

Amúgy hiányolom a döntés mögött húzódó szakmai érveket is. Mennyivel jobb beleszaggatni egy rakás monofil zsinórt a csukákba horoggal együtt? Vettem ugyan két tekercs vastag fluorokarbon előkét, nyilván ezek bírni fogják, ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy sokan bíznak majd a vastagabb, hagyományos monofilokban, amit persze jól elvág majd az éles csukaszájszél. A végeredmény rengeteg „piercinges” csuka lesz, nem tudom, hogy ez jó-e. 

5.) Parkolás

Miért léteznek horgászspecifikus szankciók? Velencei-tavi horgászrend: „Járművel a mólókra és a vízparttól számított 10 m-es sávban leállni, illetve parkolni tilos.” Persze csak a horgászoknak. Ha jön egy háromgyerekes család, megáll a kocsival fél méterre a vízparttól, majd a családtagok ordibálva ugrálnak fejest a Szúnyog-szigeti kikötőoszlopokról (megtörtént eset, amúgy épp csukáztam volna…), azért senki nem szól. Ha a 78 éves Pityu bá’ 9 méterre áll a rozzant Suzukijával a vízparttól, mert nehéz neki cipekedni, akkor engedélybukta. Ki érti ezt? Az Északi-strandnál található mólónál minden nyáron rengeteg ember napozik meg ugrál a vízbe, a kocsit gyakran a móló tövéig behozzák, soha nem láttam, hogy bárki szólt volna érte. (Próbálna meg beállni egy horgásztárs melléjük, úgy, hogy egy halőr is arra jár).

6.) Műtárgyaktól számított távolság

„A vízügyi műtárgyakról és azok 50 méteres körzetében horgászni tilos.” Na, ez az az eset, amikor kifejezetten megengedő halőri hozzáállással találkoztam a gyakorlatban. Kezdetben mindig sóvárogva néztem, ahogy a szalkszentmártoni, dunavecsei, solti zsilip torkában pergetnek, mártogatnak a sporik a közismert tiltás ellenére is. Aztán, amikor egyszer ellenőriztek a halőrök, rákérdeztem és kiderült, hogy a „kulturált” horgászat felett ilyen helyeken is szemet hunynak. Azóta már horgásztam jópár alkalommal a zsilipek közelében, és nem volt gond belőle. Nyilván mindenki tudja, hogy a zsilipekben a horgászok nem igazán tudnak kárt tenni, és a mintegy másfeles vízben megfulladni sem egyszerű… Ettől függetlenül mindig kicsit ideges vagyok, ha a zsilip közelébe megyek, az ördög nem alszik, kár lenne ezen engedélyt bukni…

7.) Stég

No, ez egy igazán nehéz és összetett kérdés, amelyben mindenféle rendű és rangú testületnek, jogszabálynak, emberi véleménynek és elfogultságnak szerepe van. Nehéz egyértelműen igazat adni bármelyik félnek, függetlenül attól, hogy épp mit mondanak a jogszabályok.

Adva vannak a jó kis csatornák, Kunsági, Fűzvölgyi. Ezeken mindenféle stégek állnak, egy részük jogszerűen, más részük stikában lett felhúzva. Vegyük most alapul a jogszerűen létesített stégeket. Ezeknek van egy tulajdonosa, aki kifizetett (mai áron) mondjuk félmillió forintot a stégépítésért, valamint befizette az évente kb. 20 ezer forintos mederhasználati díjat. Ehhez képest azzal szembesül, hogy amikor hétvégén békésen horgászni indul a stégjére, az vagy foglalt, vagy tele van szemetelve, netán még rosszabb dolog történt vele… Vagy neadjisten ellopták a deszkákat, szétvandálkodták az egész építményt. Mi a logikus lépés? A tulajdonos első dühében lezárja a stéget, lakatot tesz rá, esetleg fémketreccé alakítja az egész bejárati részt.

(Zárójelben jegyzem meg, édesapám balatonszepezdi fastégjét a szeme láttára bontották szét és dobálták a vízbe deszkánként random fürdőzők, mivel hogy „jó hecc” volt. Utána már nem volt többet stégünk. A télire a vízparton tárolt csónakban pedig tüzet raktak. Ennyit a magántulajdonról és a magántulajdon védelmének a szükségességéről…).

Mit mond erre a másik, stéggel nem rendelkező oldal? „A vízpart mindenkié!” „Nem lehet lezárni a stégeket, az RSD szövetségei is tiltják, meg a vízügy is, meg amúgy is!” (Magánvéleményem az, hogy aki azt ordibálja, hogy „a vízpart mindenkié”, annak igaza van: mehet a sűrű nádasba helyet csinálni magának, az valóban mindenkié. A stég az a tulajdonosáé.)

Próbáltam utánajárni az igazságnak, olvastam én már mindenfélét az ügyben, úgy tűnik, a jelenleg hatályos szabályozás alapján valóban nincs joga lezárni a stéget a tulajdonosnak. De miért is nincs?

Az alábbi jogszabályhely a hatályos Polgári Törvénykönyvből (Ptk.) származik. Mindenkinek a megítélésére bízom, hogy ennek az igen magas szintű jogszabálynak ellentmond-e a stéglezárási tilalom:

Polgári Törvénykönyv (Ptk.)

5:13. § [A tulajdonjog]

(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.

(2) A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.

(3) A tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására.

(Lehet ugyan vitatkozni a „jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok” kitétel jelentésén, bíróságon szép kis meccs lenne… de alapvetően a harmadik bekezdés a mérvadó itt szerintem…)

Végszó

Kissé hosszúra nyúlt a bejegyzés, aki végigolvasta, annak gratulálok és köszönöm. Nem állítom, hogy minden fenti kifogásom maradéktalanul megállja a helyét, lehet (és érdemes is lenne) vitatkozni rajta, pro és kontra. Minden vélemény fontos!

Viszont most már inkább majd halakról és szép tájakról fogok írni, de ez már egy ideje kikívánkozott.

(A képek az Internetről származnak, ha a jogtulajdonosokat zavarja, szóljon és leveszem, nem nyerészkedni akarok rajtuk, szemléltetésképp raktam ki őket).

Görbüljön!

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Ipoly

Valamikor környezetvédelmi területen is dolgoztam, bár nem sokáig. Mivel gyerekkorom óta természetbarát, „horgász-vadász-gyűjtögető” ember vagyok, viszonylag nagy lelkesedéssel vetettem magamat Read more

Vadvizeink szomorú állapotáról

Vadvizeink szomorú állapotáról szóló értekezés.

A Gyíkhely

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gyíkhely – Haltömegek a Duna budapesti szakaszán Kettes dévér a vonal másik Read more

Horgászat Egyiptomban

2023 októbere óta Egyiptomban dolgozom, így már egy ideje törtem a fejem azon, hogyan tudnék rápróbálni a 120 milliós afrikai Read more

Vérpontyok

Többször előfordult, hogy twisterrel pontyot fogtam, ezek a halak többségében ki is jöttek. Igaz, talán nem kellene ezen annyira csodálkoznom, Read more