A legbizarrabb tengeri horgászatomra már az utolsó évemben került sor. Helyi jóbarátommal és a fiaival, valamint párommal mentünk ki bérelt csónakkal a nyílt(abb) vízre, bérelt botokkal. A botok rettenetes állapotban lévő ősrégi kacatok voltak, szemétrevaló orsóval, ötvenes rongyos zsinórral, rajta ólommal és két özönvíz előtti horoggal. Ezt a szerkót kellett leengedni hosszasan a fenékre, aztán a reményeink szerint bekövetkező ütemtelen rángatások jelentkezésekor be kellett vágni.
Egyszer foghatnánk már valamit, ami nem veszélyes
Gondolom, mostanra nem meglepő: újabb mérgező fajokat sikerült megismernünk… „Pufferfish”, magyarán gömbhal, invazív, mérgező jószág, elfogyasztásába bele lehet halni. A gömbhalak mérge, a tetrodotoxin izombénulást és ennek következtében légzésleállást okoz. A méreg olyan erős, hogy emberre nézve is sokszor halálos. Mérgezés azonban csak az állat elfogyasztásakor lép fel. Ilyeneket fogtunk gazdagon, közben időnként azért más halak is beestek.
Egyszer aztán egy sikeres fogást követően szólt a kísérőnk: „Don’t touch, Sir, hospital…”, vagyis ne tapogassam a halat, mert könnyen kórházba kerülhetek. Ezúttal egy mérges pókhalat sikerült zsákmányolni, róla már korábban is hallottam, az Adrián is honos, hébe-hóba belehalnak a fehérjealapú mérgébe. Időnként jött azért egy-egy keszegdurbincs, meg pár olyan hal, aminek nem tudom a nevét sajnos.
Az igazi ritkaság
A csattanó még hátravolt. Párom is pecázott, szintén fogott mindenféle apróságot, aztán egyszer csak karikában maradt a bot… amit át is akart adni, de mondtam neki, hogy fárasszon csak… Úgy két perc múlva felbukkant egy bizarr külsejű hal, amiről viszont azonnal tudtam, hogy mi az: remora, vagyis bojtorjánhal. Ez szokott nagyobb cápák vagy más halak kísérőjéül szegődni, viteti magát, rácuppanva azok bőrére. Fel is merült a kérdés, hogy biztos tudni akarjuk-e, hogy mire volt ez rácuppanva… Mindenesetre a kísérőnk nagyon örült neki, látszott, hogy ő sem lát minden nap ilyesféle zsákmányt.
Tizenegy óra magasságában ritkultak a kapások, kihajóztunk. Kísérőnknek adtuk a kevés ehető halat, cserébe ő megmutatta, hogy pucolja meg (amúgy nagyon ügyesen) puszta kézzel a zsákmányt (lásd a képeket). A maradékot nemes egyszerűséggel behajította a kikötő vizébe, amit az ezerszám ott lebzselő kishalak azonnal elleptek.
Biztosan lehetett volna komolyabb jószágokat is fogni, de nekem ezeket sikerült. Nagyobb halat csak a csónakos pecánk alkalmával láttam, egy mellettünk elhajózó horgász büszkén mutatta a saccra 8-10 kilós halát, amit akkor fogott.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gyíkhely – Haltömegek a Duna budapesti szakaszán Kettes dévér a vonal másik Read more
Második felvonásához érkezett a téli vadvízi horgászattal foglalkozó minisorozat. Az Ipoly és a Hárosi-öböl után ezúttal a Velencei-tóval és az Read more
Annak ellenére, hogy igazán nagy halat egész évben nem fogtam, saját szemszögemből kifejezetten jó horgászévet tudhatok magaménak. 2022 a csatornahorgászat Read more
Vélemény, hozzászólás?