Nyakunkon a tél, hamarosan december. Télen beszűkülnek a lehetőségeink a vadvízi horgászatot illetően. A fagyos éjszakák és a hideg nappalok nem könnyítik meg a huzamosabb szabad ég alatti tartózkodást. A nappalok nagyon rövidek, reggelenként gyakori a köd, így a látási viszonyok sem mondhatók optimálisnak. A fenti okok miatt a legtöbb horgász sokkal kevesebbet jut ki a vízpartra télen, mint nyáron. Mégis, emlékeim között kutatva sok kellemes téli horgászélményem felsejlik az elmúlt évtizedekből.
Ipoly
Akik követik a blogot, talán már sejtik, hogy az Ipoly folyóhoz egészen különleges érzelmek fűznek. Olyan hangulata van ennek a víznek, amelyet számomra semelyik más, általam eddig megismert vizünk nem képes hozni. Ez alól a téli Ipoly sem kivétel.
(Az Ipoly folyóhoz fűződő viszonyomról bővebben itt írtam):
A Nógrádszakál községnél található folyópart szokott a helyszíne lenni a téli Ipoly-pecáimnak. A szakasz rendkívül változatos, mélyebb, vermelő-jellegű helyek és sekélyebb részek váltakoznak. Általában pickerbottal horgászom itt télen – persze spicc- vagy rakósbot valószínűleg eredményesebb lenne. A pickerbot használata pusztán egyéni preferencia.
A szerelék nagyon egyszerű: én egy 2.7 méteres Nexave pickert és egy 3 méteres, talán EnergoTeam gyártmányú, kicsit nehezebb félpicker-félfeedert használok az Ipolyra. Az orsó harmincas, elsőfékes, a főzsinór 16-os, az előke 14-es vagy 12-es (legalább 60-70 cm hosszúságú), a horog 12-es, 14-es körüli.
A végszerelék kétféle szokott lenni, aztán arra váltok mindkét boton, amelyik eredményesebb. Az egyik boton a „nagyhurkos” végszereléket alkalmazom, a másikon pedig a gubancgátlós, hosszú előkés módszert. Aztán, ha valamelyiket egyértelműen jobban szeretik, akkor váltok. Kevés, csontiban bővelkedő etetőanyagot használok, a dobásokkal keresem a halat. A koncentrált etetésnek sok értelmét nem látom ilyenkor.
A jellemző zsákmány a paduc és a domolykó, mindkét fajból időnként meglepően szép példányok jelentkeznek. Érdekes, hogy míg nyáron nem igazán lehet becsapni az óvatos domolykókat csontkukaccal, télen hatvan-nyolcvandekás egyedek is beesnek erre a csalira.
A téli ipolyos horgászat egyetlen hátulütője, hogy bár légvonalban nincs messze tőlem (vagyis Velencétől) a víz, az odavezető út annyira kacskaringós, hogy több mint két óra odajutnom. Ez nyáron nyilván meg sem kottyan, télen viszont korán kell indulni, mert kevés a napfényes órák száma, és bizony télen, fagyban, sötétben, hajnalban kanyargós hegyi utakon vezetni… hát nem az a kimondott népünnepély.
Hárosi-öböl
Az öböl a főváros déli részén, a budai oldalon található Budafok magasságában. Meglepően vadregényes az egyesület mobil-mólóival szemben elhelyezkedő Hunyadi-sziget (ahhoz képest, hogy az M0-ás közvetlen szomszédságában helyezkedik el), egy igazi ártéri vadon. Az öböl egész évben jó horgászvíznek számít, télen ugyanakkor rengeteg hal áll be „vermelni” a mozdulatlan vagy nagyon lassan áramló, szinte álló(vízi) körülmények közé. Ideális helyszín téli horgászathoz… vagy mégsem?
Etikai szempontból a vermelőhelyi peca kapcsán érdekes kérdés, hogy vajon mennyire sportszerű dolog a vermelő halakat meghorgászni? A „sötét oldal” általában megnyugtatja háborgó lelkiismeretemet: mert hát ugye, ha egyszer itt van a hal, akkor hol kéne horgásznom rájuk? Ahol nincsenek? És akkor sportszerű lennék? Vagy november és március között ne horgásszak békéshalra, csak dunai menyhalakra, ami meg leginkább úgysem jön mifelénk?
Valahogy mégis érzem azért, hogy ez nem teljesen oké így. Én még hagyján, mert legalább legtöbbször visszaengedem a vermelőhelyen fogott halakat. De akik napi szinten tízkilószámra hordják el… Nos, az valóban nem teljesen szép dolog, akkor sem, ha a horgászszabályoknak nem mond ellent. Nem mondom, én is vittem már el halat a téli hárosi pecák nyomán, de nagyon mértékkel. Nem akarok beleesni abba a hibába, hogy arrogánsan ítéletet mondok bárki felett. Szerintem a kulcsszó itt is az, ami máskor is megfelelő irányelv: a mértékletesség.
A lényeg, hogy az egyesület hordókra kiépült mobilstégjeiről lehet télen elég szép eredménnyel keszegfélékre, illetve kősüllőkre horgászni. Akkora karikakeszegeket sehol nem fogtam még, mint itt, a kiló körüli példány – ha nem is gyakori – néha előfordul. Ha jó helyen lógat az ember, félkilós átlagsúllyal szedegetheti a keszegféléket a szelekciós hatás miatt inkább konzervkukoricával csalizott, többméteres eresztékű úszós cuccával.
Mert a hárosi téli keszegezés bizony úszós peca. Bármennyire is szeretem a karcsú pickerbotot, egy jóféle match- vagy bolognai bot itt hatékonyabb. Én egy 5 méteres Top Mix bolognai botot szoktam használni erre a célra, átlagosan 4 méteres eresztékkel, remek élményt nyújtanak a jól küzdő keszegfélék. Ha nem ezt a botot használom, akkor egy átlagos, 3.6 méteres matchbottal is simán megoldható a feladat. A lényeg a finom, de azért adott esetben nagyobb halakkal is megbirkózni képes szerelék, kisméretű, elsőfékes orsó, 3 grammos úszó, 16-os főzsinór, 14-es előke, kis horog, 2-3 szem csonti, vagy ha nagyon sok a kishal, akkor csemegekukorica. Jó trükk, ha a kukorica beltartalmát csalizás előtt kinyomjuk, és csak a félig üres héjat tűzzük meg.
Leggyakrabban karikakeszeget lehet fogni, de bodorka, laposkeszeg, kisebb szilvaorrú, jász is előfordulhat; ritkán dévér, sőt, vörösszárnyú is zsákmányul esik. A pergetők, illetve kishallal mártogatók rengeteg kisebb és (ritkán ugyan, de) nagyobb kősüllőt, néha sügeret zsákmányolnak. Itt volt szerencsém szemtanúja lenni az általam látott legnagyobb kősüllő megfogásának – sajnos, nem én voltam az elejtő. Az ügyes horgásztárs unott hangon megkérdezte az egybegyűlteket, hogy „Kell valakinek…?”, majd miután nem volt érdeklődő, visszaengedte a kiló körüli csíkos jószágot.
(Vége az első résznek. A folytatásban, a második részben a Velencei-tavat, illetve az Által-eret mutatom be, múltidéző célzattal).
Barátnőmet leptem meg születésnapja alkalmából egy hotelkuponnal, így nyolc helyszín közül választhatott rövidke, „három nap – két éjszaka” típusú nyaralást. Read more
Túlzás nélkül állítható, hogy 2021-ig messze földön híres dévérállománya volt a Velencei-tónak. Az Evezőspályán tartott horgászversenyek fő célhala, az élőcsalival Read more
Első félig-meddig saját zsákmányomat úgy hatévesen ejthettem el. Persze, sántít a dolog, mert a balatonszepezdi strandról származó, trágyagilisztára megéhező kősüllőt Read more
Annak ellenére, hogy igazán nagy halat egész évben nem fogtam, saját szemszögemből kifejezetten jó horgászévet tudhatok magaménak. 2022 a csatornahorgászat Read more
2022 októberének eleje, váratlanul megüresedő vasárnap, irány a vízpart! Egy ideje már motoszkál a fejemben, hogy a fűzvölgyis nyári süllős Read more
Csaba
Akik ismernek, tudják, a téli horgászatok tartoznak a kedvenceim közé. Finomszerelékes úsztatás nappal, menyhal és márnavadászat este. Igaz, hogy a természet ilyenkor nem olyan mint nyáron, viszont sokkal nyugodtabb. Nincs motorcsonakforgalom, a keskeny kis folyón nem verik szét az etetést a félrészeg kajaktúrák bohóc paprikajancsijai, s a halak is aktívabbak, ha étvágyuknál vannak. Lehet akármilyen hideg, ha kisüt a nap, a keszeg eszik. S nem csak a keszeg. A márnák estenként nem tudnak ellenállni a vaskos harmatgilisztáknak, s etetni se nagsyon kell. Szóval azt hiszem be is tervezek egy kis jó pecát…
András
Na, ettől a pár sorodtól most nekem is nagyon mehetnékem lett 🙂 Ami a legcsábítóbb, az valóban a viszonylagos nyugalom a nyári/őszi csúcsforgalom után…