A nyáron esedékes hosszabb szabadságomat igyekeztem idén is a küszíváshoz igazítani, mert számomra az egyik legvonzóbb peca a klasszikus, karika-kapásjelzős fenekező süllőzés, melyet ilyenkor érdemes igazán művelni. Persze olyan helyeken szeretek próbálkozni , ahol nincs tömegnyomor, van viszont vadvízi hangulat. Az előző évekhez hasonlóan számításomat ismételten a Fűzvölgyi-csatornán találtam meg.
Hol próbálkozzunk?
Első lépésben olyan helyet kell keresnünk, ahol 1.) ívik a küsz, 2.) kellő vízmélység áll rendelkezésünkre. A megfelelő hely kiválasztásán nagyon sok múlik, rengeteg helyen próbálkoztam már süllőzéssel (az egyébként meglepően jó süllőállománnyal bíró Fűzvölgyi-) csatornán, de csak az általam alkalmasnak vélt helyek fele-kétharmada adott értékelhető halat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján idén már kvázi „biztosra”mentem, olyan helyeken ültem le, amelyek az előző években már bizonyítottak. (Konkrét helyeket értelemszerűen nem szeretnék sem megnevezni, sem közzétenni – tessenek megkeresni a saját helyeket, sok jó lehetőség van).
A hely tesztelésére kiválóan alkalmas a csalihalfogás, általában pár perc alatt össze lehet szedni a megfelelő mennyiségű kishalat, ami nálam 8-10 db küszt jelent. Érdemes több méretet összeválogatni az ötcentistől a „gardaalkatú” nagyobb példányokig, legyen köztük ikrás és tejes is. Néha lehet jelentősége a dolognak, bár az okát nem tudom: volt, hogy kizárólag hímnemű „taposott” snecivel tudtam kapást elérni.

Hely és idő
Mivel a süllők a hosszú júniusi napokon tapasztalataim alapján jellemzően este nyolc és tíz között esznek jól, ezért délután négy és este nyolc között alibikeszegezéssel ütöm el az időt. Azért „alibi”, mert a kiszemelt helyet már délután igyekszem elfoglalni, hogy ne üljön oda más sporttárs kétvödörnyi kukorica beszórását követően pontyozni, viszont naplementéig nem eszik a süllő. Ebben az időszakban megfogom a csalihalakat, rendet rakok a cuccaim között, emellett pedig két könnyű feederrel, mindenféle pellettel keszegezek. Egész „bivalyos” halakat lehet fogni ilyenkor is: szép dévérek, bodorkák lakják a csatornát, ponty is beugorhat.



Mikor végre lemegy a Nap…
…eljön a süllők ideje. A csali minden esetben közepes méretű, élettelen küsz, melynek hasüregét felhasítom a horog hegyével, majd nagyjából az alábbi képen látható módon tűzöm meg (bár a horgot általában a fejhez kicsit közelebb vezetem ki). Így elég jól tart a kishal a horgon, általában a törpék rángatásának is ellenáll. Ha kellő időben és helyen vagyunk, általában nem kell sokat várni a kapásra.

Nyeletés?
A kapás legtöbbször határozott, a kezdeti rángatás másodpercek alatt folyamatos húzásba megy át. A nyeletésnek nincs sok értelme, a legkisebb idei süllőm is nyolcvandekás volt, ami már simán lerabolja az átlagos méretű küszt. Idén a háromhetes nyári szabadságom alatt tizenkét süllőt fogtam a Fűzvölgyin 0.8-3.05 kg közötti tömeggel, ebből egy példánynál nagy szerencsém volt az akadással (lásd az alábbi képet), egy másik példánynál merítést követően akadt ki a horog, illetve volt egy szebb süllőm, amely merítés előtt lépett meg. Az összes többi, tehát tíz süllő esetében jól, vagy egyenesen mélyen akadt a horog.




Sűrű percek alkonyatkor
Nem volt olyan célzott horgászatom 2024 júniusában, hogy ne fogtam volna süllőt. Ilyen szerencsés sorozatom még nem volt soha a csatornán. Több alkalommal előfordult, hogy mindkét boton egyszerre volt kapásom; első alkalommal egy kései sügér és egy korai süllő, másodjára két éjszakai ebfogú vette fel a fűzött snecit (lásd az alábbi képeket).
Az idei legnagyobb süllőm (egyben a valaha fogott legnagyobb csatornasüllőm) pontos tömege 3.05 kg volt. Meglehetősen furcsa körülmények között fogtam – abbahagyott kapást követően kivettem a végszereléket, majd sikerült nagyjából pontosan azonos helyre visszaküldeni a snecit. Szó szerint még le sem tudtam tenni a botot – épp, hogy a karikát felhelyeztem a harmadik bottag elé, már láttam, hogy kapásom van. Rövidesen bevágtam és kétperces, kemény küzdelem után már merítőben is volt a gyönyörű ragadozó.


A felszerelésről
Semmi extra – két egyforma, 50-100 gramm dobósúlyú SPRO Dyno Force teleszkópos botot használok. Mindkét boton ugyanolyan orsó van, egy-egy legalább 15 éves, 40-es Shimano Catana, még első szériásak, hibátlanul működnek, bár az egyiknek már van némi nemkívánatos zöreje. 25-ös, sötét színű főzsinórt használok, 20-30 grammos ólmot fűzök át rajta, melyet egy karabineres forgókapoccsal fogok meg. Ebbe kerül a 30-40 centis előke, a végén egyágú süllőzőhoroggal. Ennyi. (Lásd az alábbi képet).


Végezetül…
…még annyit szerettem volna hozzátenni, hogy sokan panaszkodnak a csatornákra, hogy nincs bennük hal, sok a hínár, nincs telepítés stb. Nekem kiváló horgászélményeket szerzett a Fűzvölgyi-csatorna idén, igaz, én nem mindig csak nagy pontyot szeretnék fogni (bár azt nem is fogtam idén). Ha nem eszik a ponty, lehet süllőzni, csukázni, balinozni, pickerrel sügerezni, spiccbottal keszegezni stb. Kiváló szórakozást nyújthatnak ezek a módszerek is, ezért arra biztatnám a kedves horgásztársakat, hogy ne akarjanak kényszeresen mindig pontyozni, próbálják meg a csatorna más vetületeit is felmérni.

Szabó Pál
Gratulàlok!!!
Es persze kissé irigykedrm is!!
András
Köszi, Pali mester! 🙂