Őszi emlékek képekben - Csak a vadvíz

Nem szokványos bejegyzés az alábbi, halat nyomokban sem tartalmaz. Egy-egy, valamiért számomra emlékezetes őszi horgászat, helyszín, hangulat megragadását kísérlem meg, rövid kísérőtörténettel. Távolról sem vagyok profi fotós, de talán a lényeg átmegy. Régebben nem szerettem az őszt, mert a rettegett, sivár, hideg, jórészt horgászatmentes tél előszobájának tekintettem. Mostanra azonban egyenrangú évszak lett a szememben a nagy kedvenc tavasszal és nyárral. (Már csak a telet kéne valahogy megkedvelnem…) Mindenesetre annyira már szeretem az őszt, hogy szépségéről külön bejegyzésben emlékezzek meg.

Duna

2009 ősze volt talán az első komolyan vehető dunai évem, már ami a horgászatot illeti. (Ahogyan azt a „Kezdetek” bejegyzésemben is írtam, eddig az időszakig főleg állóvizeken riogattam az uszonyosokat). A helyszín és az időpont azért is emlékezetes számomra, mert Ördögh Máté barátom szakértő mentorálásával itt és ezen az őszön fogtam meg életem első méretes márnáját. Ez a mellékág rengeteg halat rejt, de – mint minden természetes víznek – ismerni kell titkait.

2018-ban hosszas külföldi távollétet követően költöztem Velencére. 2019 részben új horgászhelyek felfedezésével telt, ennek keretében jutottam el az adonyi holtághoz. Pecára sajnos nem került sor, de ami késik, nem múlik. Mindenesetre első ránézésre is megragadott a terep, ráadásul rövidke sétánk alatt több csukát is láttunk szákolni. Jó kis víz ez.

Velencei-tó

Pákozd, Szúnyog-sziget, őszi alkony, 2018

A partfalfelújítást megelőzően a tavat majdnem teljesen körülölelő betongyűrű ekkor még „régi pompájában tündökölt”, írhatnám némi iróniával, magyarán: elég rossz állapotban volt. Ettől függetlenül bármelyik velencei horgász azonnal visszacsinálná, ha lehetne: kérjük vissza a tó 2018-as állapotát és vízszintjét, cserébe lemondunk a teljesen feleslegesnek bizonyult partfalfalújításról… Egy sikertelen csukázást követő alkonyi búcsúfotó a fenti kép amúgy.

Velence, nagyon alacsony vízállás, 2021 ősze

2021-ben borult a bili, több körben pusztultak ki a halak a tóból, tonnaszám szedték a tetemeket a hatóságok, de leginkább a kétségbeesett sporttársak. Tavasszal ezen a helyszínen még nyílt, még ha nem is túl mély víz volt, őszre húszcentis vízoszlop maradt. A terepet egy nyár alatt elkezdte elfoglalni a káka, kihasználva a neki kedvező körülményeket. Ez legalább érdekes jelenség volt – a méterenként húsz darab döglött dévér kevésbé.

Ennek a képnek nincs különösebb értelme, de valamiért tetszik, pedig nem jó felvétel. Pecavégi, sötétedős, távozós fénykép.

Nagykunsági-főcsatorna

Teleknézőben jártam erre, korábban még sosem láttam ezt az érdekes vizet. Nagyon tetszett (meg is vettem a csatornától kétszáz méterre található üres telket, amiért mentem). Ha a körülmények engedik, a csatorna felfedezése lesz a következő év egyik feladata a számomra.

Tisza-tó

Szintén a teleknézős körút margóján készült felvétel. Mindenesetre ígéretes! Abádszalók horgászati szempontból amúgy is rendkívül izgalmasnak ígérkezik, remek vizek találhatóak minden irányban.

Ipoly

Nem nyugodt a lelkem, ha évente legalább kétszer nem látogatok el az Ipolyra, kedvenc hazai folyómra. Semmivel össze nem hasonlítható, egyedi hangulata van ennek a nem is olyan kis víznek. Tipikusan az a hely, ahol a betli sem fáj. A képnek nincs különösebb apropója, egyszerűen úgy szeretem ezt a vizet, ahogy van. (Lehetne közelebb a lakhelyemhez mondjuk…).

Ide sem tudok mást írni, mint az előző képhez: simply Ipoly. Oda kell menni, kiülni a partra és élvezni a tiszta levegőt, nézni a gyönyörű tájat, hallgatni a madarakat, aztán ha közben netán hal is jön (márpedig általában jön), az már csak a ráadás.

Fűzvölgyi-csatorna

A kép bal oldalán, a zsilip és a híd alatt, középtájt található egy kivágott fa tuskója. Itt üldögéltem a kép elkészültését megelőző órákban, és kézben tartott feederbottal sügereztem. Nem is eredménytelenül: bár a kishalaim hamar elfogytak, öt szép sügér és egy jókora balin vesztett rajta két óra leforgása alatt. A legnagyobb sügeret megmértem, majdnem negyven deka volt. Ha rajtam múlna, minden egyes nap kiülnék pár órára egy ilyen vagy ehhez hasonló helyre, nagyban segítené mentális egészségemet…

Fűzvölgyi-csatorna Szalkszentmártonnál, 2021 ősze

Ezekkel a gyönyörű, változatos színű levelekkel ékesített csatornapart-menti fákkal zárom a mostani bejegyzést. (Csukázni mentem akkor amúgy, de emlékeim szerint egyetlen retúrral megúsztam a kirándulást).

Sajnos, lassan vége az ősznek és rákanyarodunk a télre – bízom benne, hogy 2022-ben lesz alkalmam hasonló fényképes összeállítást elkészíteni a téli vízparti tájakról is.

Galéria:

Galéria