A jóval általánosabb előző résztől eltérően ebben a bejegyzésben naplószerűen rögzítem a 2023-as eseményeket a kerti tóban (és annak környékén) élő növények fejlődését, a kerti tó látképének alakulását illetően. Havi bontásban olvashatóak a fejlemények, sok fényképpel illusztrálva. Ugyan még csak hat hónap telt el az idei évből, mégis elképesztő, milyen vizuális változáson ment keresztül január és július között a tó és környéke – nagymértékben a növényeknek köszönhetően.
(Emlékeztetőül az előző növényes bejegyzésem linkje)
Január-március között
Ebben az időszakban az eseménytelenség a jellemző. A korábbi telekhez képest eltérő jelenségként megfigyelhető volt, hogy a halak egy része nem „vermelt”, nem tűnt el nyomtalanul; melegebb napokon (főleg a vörösszárnyúak) előjöttek, és – noha belassulva, de – mozogtak a tóban.
A tó környéke meglehetősen lehangoló képet festett ekkor. Minden óvintézkedésem ellenére rengeteg levél hullott a víz felületére az ősz és a tél folyamán, emellett a fonalas zöldalga is felütötte rút fejét. Március elején az alábbi (képen látható) állapotú víz nézett vissza rám – nem voltam túlságosan elégedett a látvánnyal. El is határoztam, hogy legkésőbb áprilisban „rendet rakok”.
Április
A hónap elején beüzemeltük a szűrőt, emellett egy szakembert is kihívtam, hogy ha már negyedik éve üzemel a tó, végre legyen egyszer tisztességesen leszívva az iszap a mederfenékről. Össze is jött egy jó vödörnyi iszap, de annyira nem volt vészes a helyzet. Sajnos, vagy a váratlan vízcsere (hiszen a porszívózáskor legalább 10-15 centi víz elment a tóból, amit pótolni kellett), vagy valami (esetleg a nem megfelelően fertőtlenített iszapszívóval behurcolt…) fertőzés miatt áprilisban felütötte a fejét valami úszórothadásra emlékeztető nyavalya a halaim körében, ami viszont érdekes módon csak a vörösszárnyúakat érintette.
A több száz darabnyira becsült állomány 4, azaz négy példányra csökkent, mire a betegség visszaszorult. (A compók, sügér, naphal viszont karcmentesen megúszták a fertőzést). A tó amúgy jelentősen túlnépesedett még tavaly, a fertőzés megjelenése előtt, gondolkoztam is, mit kezdjek a rengeteg ötcentis vörösszárnyúval; nos, a természet megoldotta a kérdést helyettem… (A jövőben viszont én porszívózom a tómedret a saját gépemmel, az is fix).
A moszatok burjánzottak tovább, alig vártam, hogy a májusban a víz végre felmelegedjen olyan hőfokúra, hogy megkaphassa a víz az éves peridox-adagját, ami (nálam legalábbis) rendszeresen véget vet az algák rémuralmának.
Május
Döbbenetes változáson ment keresztül a tavacskám az április és május közti röpke egy hónap során. Minden zöldbe borult, a peridox visszaszorította az algákat, a víz teljesen átlátszóvá és tisztává vált.
A kert tótól távolabbi pontjain élő növények is mind virágba, illetve zöldbe borultak. A korallberkenye minden évben csodálatos virágokkal kápráztat el, még ha az illata nem is túl kellemes; a rovarok is nagyon kedvelik, némi túlzással a bokor fele elrepült, ha megközelítettük, annyi apró légyféle lepte el a virágokat.
Persze a tóban is sorra tündököltek a szebbnél szebb növények, az alábbi képen a mocsári nőszirom látványos, sárga virágai látszanak.
A vízimenta páratlan sikertörténet lett a tóban, nem hinném, hogy eredetileg egy-két tőnél többet szereztem volna be, de pár év alatt mértéktelenül elszaporodtak.
Június
Júniusra helyenként már nehezen lehetett megközelíteni a tavat a rengeteg növénytől. (Érdemes összevetni az áprilisi képekkel – milyen kopár volt még akkoriban a tó környéke). A vízimentára elfogytak a jelzők, hihetetlenül jól érzi magát, jövőre egyértelműen ritkítani kell majd.
A tó hátteréül szolgáló sziklakert is rengeteg virágot hozott ekkorra. Meggyőződésem, hogy a medence egyfajta kedvező, párás mikroklímát biztosít a közvetlen környezete számára, minden növényünk egészségesebb, ami a víz közelében nő.
Tavalyi szerzemény ez ezüst szirtőr, idén már gyönyörű virágokat hozott, rendkívül tetszetős a mocsárzónában a szerényen megbúvó apró, fehér virágaival és a jellegzetes formájú leveleivel.
Július
Ez pedig már a jelen, a képek az elmúlt egy hét folyamán készültek (július 1-5. között).
Az első képen az egy szem (vélhetően hím) naphalam által kitisztított, valószínűleg íváshoz előkészített gödröt láthatjuk. Sajnos, némi alga megint felütötte a fejét, hamarosan szerezhetem be az újabb adag peridoxot… Viszont a naphal helyettem is tisztán tartja a mederfenéknek ezt a pontját; a kipucolt kör környékéről meglepő vehemenciával űzi el a nála sokszor kétszer nagyobb compókat is. Sajnos (vagy szerencsére) a tavamban nem fog partnert találni a szaporodáshoz, lévén egyedüli példánya fajának. (Ha lenne egy nősténye is, hamarosan térdig gázolnék a naphalban…)
Ez pedig egy látkép a tóról; a kép pár napos, mostanra a tündérrózsa egyszerre 4-5 virágot bontott, a felvételen még ez kevésbé látszik. A víz tiszta, a vízszintet pedig megemeltem, pótolva a folyamatos párolgást (illetve a madarak által megivott, valamint kifürdött vízmennyiséget is).
Nagy fejlemények idén már nem lesznek, ami a növényeket illeti. A halfaunát próbálom majd némileg diverzifikálni, továbbra is tartva magamat azon alapelvemhez, hogy kizárólag hazai vizekben is előforduló halakat szeretnék tartani a tóban. A jelenlegi állományhoz (8 compó, 6 vörösszárnyú keszeg, 1 csapó sügér, 1 naphal) jó lenne aranykárászt, jászkeszeget, domolykót szerezni, ha valaki tud esetleg beszerzési forrást, ne tartsa magában 🙂
Jó tavazást mindenkinek!
Így december vége felé már némileg aktualitását vesztette a bejegyzés, mégis, a jövőre való tekintettel úgy döntöttem, nem várok a Read more
Kellemes és hálás témával folytatom a blog kerti tavas szekcióját. A vízben és a vízparton található növények az egyik legfontosabb Read more
Egy közepes méretű kerti tó kialakítása, kezdeti lépések és az első év tapasztalatai. (Persze sok fotóval fűszerezve).
Vélemény, hozzászólás?