Így december vége felé már némileg aktualitását vesztette a bejegyzés, mégis, a jövőre való tekintettel úgy döntöttem, nem várok a következő év késő őszéig a cikkel. A kerti tó téliesítése ugyanis olyan feladat, amelyet attól függetlenül, hogy éppen mit mutat a kalendárium, minden évben el kell végeznünk – így jövőre legalább nem kell újra megírnom a mostani bejegyzést. Elöljáróban még annyit: nyilván a tó mérete, a vizet lakó élőlények közösségének összetétele, a használt tótechnika stb. mind befolyásolják a téliesítés folyamatát, ezért az alábbiak egyáltalán nem tekinthetőek kőbe vésett dolgoknak. Nálam így megy – talán más tótulajdonosoknak is hasznos lehet.
Mikor érdemes nekilátni?
Gondolomformán, mondta volna Matula bácsi, Fekete István népszerű regényhőse, és – mint mindig – ezúttal is igaza lenne. Nincs ugyanis pontos dátum, amihez kötni lehetne a téliesítés megkezdését. Leginkább akkor érdemes nekilátni, amikor a kerti fák már erőteljesen hullatják a lombjukat, a mocsárzónában „lakó” növényeink levelei pedig intenzíven sárgulnak. Talán az egyik legfontosabb cél az, hogy a tóba ne, vagy csak csekély mennyiségben kerüljenek falevelek és más szerves törmelékek, amelyek a későbbi esetleges eutrofizációs folyamatokat beindíthatják, a vizet elszínezhetik, esetleg bomlásukkal télen oxigénhiányt idézhetnének elő.
2023-ban a fenti képen látható állapotban döntöttünk úgy, hogy ideje megkezdeni a kerti tó téliesítését. A fotó jobb alsó sarkában látható, hogy a részben a tó fölé hajló meggyfa már bizony elhullajtotta néhány sárgásbarna levelét, míg a bal oldali mocsárzóna növényrengetegje üde zöldből rozsdásbarnás-sárgára váltott.
A felesleges, elsárgult növényzet eltávolítása
A képeken jól látható, hogy a part menti vegetáció ugyancsak elburjánzott a nyár folyamán. Ha ezt érintetlenül hagyjuk, a növények előbb-utóbb belerohadnak a tó vizébe. Mivel az én tavam olyan bruttó 25 köbméter körüli, ezt nem engedhetem meg (nyilván más a helyzet egy félhektáros tóval). Kénytelenek vagyunk ezért minden év őszén tövig visszavágni a legtöbb vízinövényünket. Nem kell aggódni, a következő tavasszal újult erővel „támad” majd a flóra, csak győzzük ritkítani.
Amikor a felesleges, elsárgult növényzet kezd eltűnni (ami nálunk azt jelenti, hogy a komposztálók valamelyikébe kerül), lehetőségem nyílik korrigálni a fóliázás során elkövetett, vagy azóta kialakuló hibákat. A folytonossági hiányokat (melyek egy részének oka a vízimádó labrador kutyusunk, Happy, „aki” minden tiltás ellenére évente több alkalommal is beszökik, és széttrollkodja a partvonalat…) kövekkel fedem el.
Tótechnika
Nos, ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. Sok kerti tavas kollégánál látom a Facebook-csoportokban, hogy télen is hagyják egészben vagy részben működni a tótechnikát. A magam részéről áprilistól november végéig üzemeltetem a szűrőt, ilyenkor – alapos tisztogatást követően – a garázsba kerül téli pihenőre.
Mi legyen az élőlényekkel?
Az én tavamban jelenleg kizárólag hazai, őshonos halfajok találhatóak: vörösszárnyú keszegek, compók és egy jókora csapó sügér. (Egyetlen kivételt egy tenyeres naphal képez). Ezek a halfajok – és a többi, Magyarországon őshonos halfaj, valamint a koi pontyok, aranyhalak – minden további nélkül áttelelnek a tó legmélyebb pontján. Enyhébb teleken időnként mutatják is magukat halaink.
Arra azért vigyázzunk, hogy a tó legmélyebb pontja legalább 100-120 centiméter mélyen legyen, illetve arra is, hogy az idegenhonos, nyáron mutatós, ám meleg(ebb) vizet igénylő halfajokat legkésőbb ősszel át kell telepíteni akváriumba, vagy más, fűthető tartályba.
Télen én nem etetek, de erre is különböző iskolák léteznek, van, aki ilyenkor is ad időnként enni a halaknak. Szerintem felesleges.
Falevelek? Nem probléma!
Persze, dehogyisnem probléma, ha a tóba kerül több tíz kilónyi falevél, barnítva-rohasztva a vizet. Ugyanakkor ez a probléma könnyedén kiküszöbölhető (ha már fák gyűrűjében alakítottunk ki a tavunkat, mint például én…). A kereskedelmi forgalomban számos könnyű hálóféleséget árulnak, ezeket a kellő méretre „összematekozva” elkerülhetjük tavacskánk feltöltődését. Az alábbi képeken látható, kifeszített háló két darabból lett összefércelve: kiválóan védte kicsiny tavamat a falevelektől és a hideg őszi szelek által potenciálisan belehordott egyéb típusú szeméttől.
Hasznos és szép
A kerti tó még ilyenkor is ellát minket némi hasznos alapanyaggal a jövőre nézve – még akkor is, ha a tavunk nem olyan nagy, hogy a karácsonyi pontyot is abból fogjuk ki magunknak.
A levágott és összegyűjtött, adott esetben több köbméternyi (vízi-) zöldhulladékot érdemes komposztálni, kiváló alapanyagot képez. A komposztot aztán egy-két év múlva szabadon felhasználhatjuk a kert többi növényének tápanyagokkal ellátásához.
A gyékény buzogányaiból pedig szépséges szobadíszeket készíthetünk (lásd az alábbi képet).
Eredményes, örömteli tavazást és téliesítést mindenkinek!
Képek: Boda Bernadett, Süveges András
Vélemény, hozzászólás?