Két jó peca a Fűzvölgyin

Szeptemberben van a születésnapom, ezen a napon hagyományosan szabadságon vagyok, és nem dolgozom, hanem inkább horgászom. Előző vasárnap fogtam azt a hatalmas vörösszárnyút a Fűzvölgyin, amiről külön bejegyzés is született; gondoltam, adok egy újabb esélyt a helynek. Rablózásra és feederezésre készültem, vittem otthonról a kerti tóban leívott vörösszárnyúak két év alatt 8-10 centisre megnőtt leszármazottait csalinak, összesen hat darabot.

Első peca

Hajnalban értem ki, még sötétben; első bedobásra, ideges, rángatózó kapást követően sikerült fogni egy errefelé szokványos, nyolcvan deka körüli süllőt fenéken. Neki örültem, de utána elég kuka nap következett. Jött úgy féltucatnyi szebbecske dévér, két bodorka meg egy törpeharcsa, leginkább mindenfele pelletekre. Ja, és megtépett valami gőzmozdony, közöm nem volt hozzá sajnos, szebb ponty lehetett. Ettől függetlenül nem igazán volt üteme a kapásoknak, időnként órákig nem nyúlt semmi a csalihoz, főleg délelőtt tíz óra után, amikor már bőven harminc fok felett jártunk. Csuka sem jelentkezett.

Elégedetlen azért nem voltam, a süllőnek mindig örülök, ez a jószág pedig már a tizenegyedik idén, és még csak szeptember eleje van. Találkoztam a parton aztán egy pecás cimbivel is, az is örvendetes esemény volt. Délben aztán leléptem, de elhatároztam, hogy másnap délután is kilátogatok a partra.

Második peca

Tanulva az előző napi pontygyanús szakításból, jóval erősebb cuccal készültem. Bevetettem az alapvetően Dunára szánt Daiwa heavy feedert, rajta jókora Ultegra huszonkettes zsinórral, gyári csalitüskés előkével. Kezdetnek becsúzliztam vagy fél kilónyi vegyes magot, mellé tíz félkezes gombócnyi etetőanyagot, majd elkezdtem az etetésen horgászni.

Nem telt bele egy óra és erős kapás jelentkezett a Daiwán, bevágást követően rögtön lehúzott a hal vagy húsz-harmincméternyi zsinórt és bevitte a szemközti növényzetbe. Nagy kínnal, centiről centire sikerült kifeszegetni a zöldségből, erre rögtön átváltott az ezen a parton található növényzetbe… Biztos voltam benne, hogy elveszítem, de végül egy rövid, kézben tartott botos séta és némi torna árán sikerült kiszabadítani és utána megmeríteni a halat.

Sokkal nagyobbra számítottam: két kiló harminc dekás nyurgaponty lett a jutalom, de ez aztán igazán nyurga volt, nem az a sovány tőponty, amelyeket előszeretettel „nyurgáznak le” a közösségi médiában a sporik. 😉 Méretéhez képest hihetetlen erő volt benne, ezeket máshol, nyílt terepen pickerrel is öt perc alatt kiveszem általában.

Ezt követően alig telt el fél óra, vehemens kapást követően egy hasonló méretű ponty leakadt, majd sajnos egy meg is tépett (saját marhaságom miatt: nem cseréltem le a fárasztás után az előkötött gyári csalitüskés előkét és bevágásnál elszakadt). Jött még egy bő félkilós vörösszárnyú is, már meg sem lepődtem, itt ilyenek teremnek minden bokorban. A csali ananászos pop-up pellet volt.