2022 szeptemberének vége felé járunk, hétvége van. Két nagyobbik gyermekem a háromból nálam tölti a hétvégét – elvált szülő-sors. Hiába próbálkoztam, a horgászat iránti vonzalmat nem sikerült átadnom egyiknek sem a háromból, de az is lehet, hogy nem a legjobb módszereket alkalmaztam korábban a cél érdekében. Valahogy hamar elfogy a türelmük – legendás szállóigévé vált családon belül a legifjabb gyermekem, az akkor kb. hét-nyolc éves kisebbik fiam mondása, amikor egyszer egy közös horgászat mintegy nyolcadik percében megkérdezte, hogy „Apa, hány perc múlva (sic!) fogunk egy tízkilós pontyot…?” Ilyen elvárásoknak nehéz megfelelni, arról nem is szólva, hogy a TikTok-on, YouTube-on stb. szocializált generáció számára sajnos nem jelent sokat a csend, a nyugalom, a vadvíz és a természet, a türelmet pedig hírből sem ismerik. Vérző szívvel, de lassan elengedem gyermekeim horgászpalántává cseperedésének gondolatát. Ha eddig nem sikerült, most már – 12, 13 és 15 éves korukra – nem fognak rászokni.
Ugyanakkor néha azért fellángol bennük valami. Ezúttal még a szerencse is a kezemre játszott – nagyfiam, a hamarosan feketeöves harcművész (nem vicc, engem már röhögve összecsomagol, pedig 190+ centi magas vagyok rosszabb napokon 105 kilóval) otthon felejtette a telefonját. Halleluja! Ma nem lesz folyamatos telefonnyomkodás… Másrészt viszont pozitívan reagált óvatos puhatolózásomra, hogy van-e kedve csukázni egyet, egyúttal új horgászplaccokat keresni a szalkszentmártoni zsilip alatti részen. Nosza!
Érkezés
Fél tizenegy körül érkezik meg a csemete a vonattal Velencére, onnan egy óra a szalki zsilip. Sok reményt nem fűztem a pecához, tapasztalataim szerint a csukák leginkább hajnalban esznek ezen a szakaszon, aztán ahogy egyre világosabb lesz, úgy válnak egyre óvatosabbá és elrejtőznek a temérdek búvóhely valamelyikének rejtekében. Kishalfogással kezdünk. A fenékig áttetsző vízben jól látni az uszonyosokat, még válogathatunk is, hogy vörösszárnyú, sneci vagy naphal elé lógatjuk az egy szem pinkit. Fiam is szeretne fogni kishalat, de sajnos, már évek óta nem váltom ki nekik az engedélyt, mert nem volt értelme… és a halőrök sűrűn járnak errefelé. Bár nem gondolnám nagy véteknek, ha a fiam fogna pár kishalat a két és feles snecizőbottal, nem kockáztatjuk a minden bizonnyal elrettentő szankciókat. Így marad a megfigyelői státusz fiam számára. Ebben az esetben ez már csak azért is helytálló, mert nagyra nőtt utódom könnyedén észrevesz egy frissen vedlett rákot és pár kisebb sügeret is a víz fenekén, amelyek az én középkorú szemeimnek már láthatatlanok elsőre.
Az első jelentkező
A kishalakkal bevetem a nehéz fenekezőt és az úszós csukázót is, de nincs jelentkező. Hamarosan átcuccolunk a következő, mintegy száz méterrel távolabb lévő helyre. Itt már két fenekezővel próbálkozom. Eltelik egy óra, fiam kezd türelmetlenné válni, amikor az egyik karika végre kapást jelez. Némi kivárást követően bevágok, a bot karikában (ez egy tele-pergetőbot, amit befogtam fenekezni, nem éppen erre való gyárilag), csuka, de mekkora vajon? A tiszta vízben hamar meglátjuk a tettest, derék csukának tűnik, hamarosan megmerítem. A colstok 46 centit mutat, de nagyon vékony a hal, nem is értem, tele a víz kishallal, miért éhezik ez a jószág? Mivel a család ismét haligényt jelzett, ezért fejbe kólintom a csukát az erre a célra rendszeresített szerszámnyéllel, elkönyvelem a fogási naplóba és újult erővel folytatjuk a pecát.
Ezen a helyen nem jelentkezik újabb kroki, hamarosan váltunk. Fiam már nyűgösködik, látványos taekwondo-bemutatót rendez a parton, ezért elküldöm, hogy derítse fel a vízpart lejjebbi szakaszait. Hamarosan futva jön vissza, lelkesen meséli, hogy két jónak látszó helyet is talált nem túl messze. Felkászálódok, átcuccolunk; amúgy is értelmesebb a sűrűn helyet változtató csukázás a statikus egy helyben ülésnél.
A harmadik hely igazán vonzó placc, náddal, vízinövényekkel, tisztásokkal, igazi vadregény. Fiam kiszúr egy gondtalanul úszkáló, kiló körüli balint a tiszta vízben. A túlparton egyértelmű csukarablás, rádobok, sikerül pontosan a rablásra dobni. Meg is van a jutalom, perceken belül szép kapás, de a hal beviszi a nádba. Bence lelkes, mondja, hogy átmegy a túlpartra és bemegy a halért a vízbe, meg is hatódom önfeláldozásán. Ugyanakkor a tizenkevés fokos víz nem játék, próbálom inkább kifeszegetni a nádból a halat, persze szakad minden. Szomorúak vagyunk.
A látott hal
Folytatjuk a pecát, bár a trónörökös már egyre nyűgösebb. Ekkor meglátok egy szép, az előzővel körülbelül azonos méretű csukát a parttól mintegy negyven centire, ahogyan szinte mozdulatlanul, csak uszonyait lebegtetve les. Suttogva hívom a csemetét, elbűvölten csodáljuk a pettyes ragadozót, ám amikor felocsúdva rá akarok dobni, eltűnik. Gyorsan kiveszem az egyik fenekezőt, és az úszós rablózóval dobok a parttól pár méterre, de fáradozásaimat sajnos csak egy retúrcsuka honorálja, a nagyobbik jószág nem jelentkezik. Lassan csomagolunk, ennyi volt mára. (Négy nappal később ugyanott horgászva megfogtam az aznap látott csukát, ugyanazon a fél négyzetméteren kiszúrtam a tiszta vízben. Ezúttal sikerült az úszós rablózó horgát csendben beejteni az orra elé. Kiló-tizenötös jószág volt).
Fiam közben felhívja a telefonomon az anyját, lelkesen meséli az élményeket, talán mégsem volt olyan szörnyű ez a nap telefonnyomkodás nélkül… bár lenne folytatás. Meglátjuk!
Június tizenharmadika, délután van, süt a Nap, gyönyörű kora nyári az időjárás, pecázni kéne! Némileg nyomorult állapotban vagyok, mert éjszaka Read more
Egész decemberben terveztem, hogy elnézek egy évzáró pecára kedvenc Ipoly folyómra, aztán persze mindig más dolgom akadt. Így lett az Read more
Nem szokványos bejegyzés az alábbi, halat nyomokban sem tartalmaz. Egy-egy, valamiért számomra emlékezetes őszi horgászat, helyszín, hangulat megragadását kísérlem meg, Read more
Néhány napja volt egy sikeres félnapos pecám a Fűzvölgyi-csatornán, ezen felbuzdulva újabb pontyozós-süllőzős horgászatot tervezek. Indulás előtt ránézek a telefonomon Read more
2022 szeptemberének közepe. Lementem csalihalat fogni a fehér-házi befolyóhoz (Velencei-tó, Velence)… mi tagadás, elég lesújtó a kép. Először is, rengeteg Read more
Vélemény, hozzászólás?